Problémák mindenhol vannak, még itt is....ki gondolta volna?!

Néha azért nem könnyű az élet itt sem. Főleg ha nem beszéled a nyelvet. Adódnak problémák a lakásban, vagyis inkább a lakással, a mindennapi életben, sulis szervezésben....nem olyan egyszerű és letisztázott dolog ez, ahogyan elvárnánk, hogy menjenek a dolgok. Sajnos nem ilyen egyszerű itt az élet, vannak hátulütői ennek a lazaságnak is. (Most pedig egyik barátnőm jutott eszembe, aki meg is jegyezte nekem, kíváncsi arra, majd milyen hátulütői lesznek ennek a lazaságnak...nos, jelentem neki, vannak!) :D

Én leginkább mégis az átláthatóságot, az egyszerű szervezést és az ésszerűséget hiányolom Törökországból. Most, hogy lassan már 2 hónapja itt vagyok, kezdem átlátni, hogy hogyan is mennek itt a dolgok. Ha ezt az oldalát kell összevetnem Törökországnak mondjuk Németországgal (mert az egyik régebbi bejegyzésemben a németekkel hasonlítottam össze a törököket), akkor Németország nagyon is a topon van.

Csak, hogy szemléltessem a dolgokat mesélek pár dolgot.
Kb. egy hónapja adódott egy olyan gond, hogy nem volt áramunk egész nap...így persze nem tudtunk nagyon létezni sem a lakásban Marieval. Sedát nem érintette a dolog, hiszen ő nem volt itt, mert hazament a hétvégére. Csak sajnos mi szívtuk meg a levét annak, hogy Seda nem fizette ki időben a számlát, utána pedig elintézte egy sorry-val a dolgot.

A következő eset a vízzel történt. Egy hétfői nap volt, amikor reggel felkeltem, bementem a fürdőbe, a szokásos reggeli tisztálkodáshoz. Megnyitottam a csapot, de sajnos egy csepp vizet nem láttam. Ez már a második ilyen hétfőnk volt és hát el kellett volna készülnöm időben, mert éppen mennem kellett valahová, de hát így nem lehet emberi módon elkészülni. Mérges lettem, mert megint azt gondoltam, hogy a számlával van a baj. Mint utólag kiderült, az egész házban nem volt víz, bár ez engem nem boldogított.

Vagy például vegyük az áramot....Gondol egyet, és elmegy....van, amikor ez az állapot csak 5 percig, de van, hogy egy órán át is tart. Nem tudom, hogy ezek ilyen általános problémák-e itt Sakaryaban, vagy csak nekünk vannak gondjaink a lakással, de lassan már idegesít a dolog.

Említettem korábban azt is, hogy a törökök mennyire lazán veszik a dolgokat. Igen ám, ez egy szintig teljesen jó is, csak amikor már azt is lazán veszik, hogy ha pl. megbeszéljük, hogy 1 órakor találkozunk valahol, akkor biztos, hogy egy fél órát késni fognak....MINIMUM! Adódott az az eset, hogy Sedához mentünk egy nap Izmitbe. (Oda valósi a lány) Megbeszéltük, hogy a vasútállomáson találkozunk, fél 2-kor, mert akkor ér be a vonatunk. Jelentem, MÁSFÉL órát vártunk rá, majd megérkezett egy autóval, amit a bátyja vezetett, kinyitotta az ajtót, közölte, hogy: "Sorry", mosolygott egyet, a következő kérdése pedig az volt, hogy: "how are you?" majdnem rávágtam neki, hogy SZERINTEEEED????? csak másfél órát várakoztattál minket a vasútállomáson....egyébként teljesen jól, köszi kérdésed....De persze türtőztettem magam, mert hát a bátyjával és annak párjával érkezett, ráadásul autóval vettek fel minket, gondoltam nem leszek bunkó, de eléggé felbosszantott a dolog.
Az is idegesítő, hogy nem tudnak szervezni a török emberek. Nem tudom mért, hogy nehezükre esik-e vagy sem, vagy egyszerűen csak nem érdekli őket a dolog, de hogy semmit nem tudsz velük normálisan lebeszélni vagy megszervezni a tuti fix.

Rengetegszer volt olyan, hogy elterveztünk valamit Marieval és valahogy mindig keresztülhúzták a számításainkat. Eddig mi alkalmazkodtunk hozzájuk, de mostmár nálam betelt a pohár. Eddig úgy voltam vele, hogy hát jó, oké, új teljesen a környezet, a felfogása az embereknek...stb, de egyszerűen ez az én látásmódommal nem összeegyeztethető. Ezentúl nem fogok alkalmazkodni, az biztos, persze valamennyire rugalmas leszek, de csak amennyire az én határaim engedik. Nincs kedvem már lenyelni a hülyeségeket, órákig várni rájuk...sokszor már úgy vagyok a dolgokkal, hiába kérdezek meg bármit is, bármilyen információt a török ismerőseimtől, tök mindegy, úgysem leszek előrébb vele. Inkább magam megyek el és érdeklődöm meg egyedül, pl. hogy mikor megy busz Trójába.

A sulis szervezésről ne is beszéljünk.....kezdjük ott, hogy alapból az Erasmus irodában olyan nő van, aki csak nagyjából beszél angolul. Már ezen meglepődtünk.  De jó, oké, megértetjük magunkat, semmi gond. Viszont amikor arra került a sor, hogy együttesen elmenjünk megcsináltatni a tartózkodási engedélyünket, már bonyolították a dolgokat. érdeklődtünk sokszor, hogy vajon mikor megyünk, kértük, írják meg pontosan, hogy úgy tudjunk tervezni, mert hát suli van ugye, de pl. egyik nap délután fél5-kor írták meg Marie-nak, hogy akkor holnap 10-kor találkozunk az irodánál, mert megyünk együttesen a rendőrségre a papírok miatt.
Vagy bármi mást ha kérdeztünk a koordinátoroktól, mindig az volt a válasz, hogy majd holnap, vagy holnapután, de majd értesítenek...hát persze, hogy az a holnap kb 1 hét múlva jött el... Vagy például, mikor kérdeztük, mikor készül el a végleges diákunk, azt mondták 2 héten belül. 1 hónap után bementünk az irodába ez ügyben, hogy akkor mikor is lesz kész a diákunk, erre a kezünkbe nyomták....mondom ez milyen rendszer, ember????? Túl nagy kérés kiküldeni egy körüzenetet azzal a szöveggel, hogy megérkeztek a diákok, lehet jönni értük, vagy valami hasonló....?! Szóval hihetetlen, a tájékoztatás az egy nagy nullaaaaaa!!!!
Muszáj utánajárnod a dolgoknak és mindenkinek a sarkában lenni, hogy haladjanak az ügyeddel.

A másik dolog, pedig hogy szeretnek mindent bonyolítani....Marieval elhatároztunk járunk edzeni a suli területén lévő konditerembe, hogy azért mozogjunk is. Nos, az, hogy megkapjuk a belépőkártyánkat a konditerembe, kb 2 óra hosszát vett igénybe, ugyanis egyik irodából a másikba küldtek, míg végül valaki el tudta magyarázni, hogy hogy is zajlik a dolog. Ezután el kellett mennünk az egyik BANKBA!!! és ott kifizetni a kártyánkat, utána a bizonylattal a sport részlegre mentünk, megkerestünk egy tanárt, aki annak ellenében ideadta a kártyánkat, majd átmentünk a másik épületben lévő konditerembe, érvényesíteni azt....hihetetlen, hogy meg tudják bonyolítani az amúgy annyira egyszerű dolgokat....de már ilyenkor csak annyit fűzünk hozzá, hogy "ah,Turkey...." Meg egyébként lassúak a törökök....8-szor el kell nekik magyarázni valamit, hogy biztosan megértsék, de még akkor sem lehetsz biztos a dolgodban, persze. Túl egyszerű lenne....

Most ezek a dolgok kicsit felgyülemlettek bennem....Aztán persze jól esett leírnom, meg hát azért ti is gondolhatjátok, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Vannak nehézségek, és ha nem beszélsz törökül, akkor elég kilátástalan a helyzeted.....mi is próbálunk rengeteg mindent megjegyezni, van, hogy csak egymás után mondjuk a török szavakat, mivel bonyolultabb mondatokat nem tudunk összerakni, de legalább megértik.

Problémák persze mindenhol vannak, itt legfőképpen ezek azok, amik számomra elfogadhatatlanok. Eddig panaszkodtam a magyar rendszerre, bármilyen rendszerről is legyen szó....hát most már látom, hogy itt még rosszabb a helyzet szervezés ügyben. De hát ugye más ország, más mentalitás....

Ezúttal azonban, ebből a szempontból Németország nyert :D  Az állás pedig Törökország-Németország: 1-1 ;)