Isztambul 2. nap

Beestünk az ágyba, mondanom sem kell...persze némi tisztálkodás után, de már csak vonszoltuk magunkat. Emeletes ágyak voltak a hostel szobában, amit mi foglaltunk az 12 fős volt, így került 25 lírába egy éjszaka. Természetesen, ha olyat foglaltunk volna, ahol kevesebben vagyunk egy szobában, az többe került volna. Úgy gondoltuk, nekünk ez is jó lesz.
Nekem ez volt az első alkalom, hogy egy hostelben töltöttem az éjszakát, ráadásul ennyi emberrel egy szobában. Furcsa is volt, de valahol izgalmas is. 

Ahogy beléptünk a szobába (persze óvatosan nyitottunk be, hogy azért nagyon ne zavarjuk a többieket) megcsapott az a meleg, állott levegő. Nekem nem kellett több, (amúgy is szeretem, ha nyitva van az ablak éjszaka) kinyitottam sarkig az ablakot. Jobb levegő lett, az tény, de az utca zaja eléggé hallatszott a szobában is. Na, gondoltam, mindjárt szól valaki, hogy zárjam be az ablakot, mert nem tud aludni ekkora zajnál. De senki meg se nyeffent... :D mondtam is magamban: helyes-helyes... :)

Annyira fáradt voltam, hogy biztos voltam benne, 5 percen belül elalszom...de csak forgolódtam, mert egyrészt zavart a meleg, másrészt meg a hangzavar, ami kintről hallatszott. Mikor már-már félálomba kerültem volna, hallom, hogy nyitják az ajtót...fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, de már hajnal körül járhatott. Felébredtem rá természetesen, de ez még nem is lett volna akkora baj....felkapcsolták még a nagy lámpát is...jó persze tudom, hogy ennek a hostelnek ez a lényege, hogy sokan egy helyen --> olcsóbb a szállás és végülis nem kell másra tekintettel lenned, de akkoris nagyon rosszul esett a kis lelkemnek :D

Úgyhogy szerintem pár órát aludhattam csak....de reggel fél 8-kor már fel is keltem, egyszerűen nem bírtam már feküdni vagy aludni, annak ellenére, hogy nem pihentem ki magam abszolút.  
Vártam a többieket, míg felébrednek, hogy együtt menjünk reggelizni, úgyhogy addig lementem a recepcióhoz és neteztem.
Kb egy óra múlva felkeltek a többiek is, összeszedték magukat és felmentünk a tetőre reggelizni.....Reggeli közben ráláttunk a Márvány-tengerre, az Hagia Sophia-ra, szóval tényleg szép volt :) Perfekt breakfast :)

Reggeli után összepakoltuk a cuccainkat, aztán elhagytuk a hostelt. Ismételten meleg volt vasárnap is! És most már a cuccunkat is magunkkal kellett rángatnunk.

Először elmentünk a Galata toronyhoz. Ez kimaradt szombaton, úgyhogy vasárnap pótoltuk. :) 15 líra volt a be illetve felugró :D De megérte. Nagyon szép kilátás tárult elénk a torony tetejéről. Sajnos itt sem készült normális kép. Egyrészt azért mert itt is rettenetesen fújt a szél, másrészt pedig a nyúzott fejem miatt...

 Ezután egy kis utcán sétáltunk fel a Taksimig. Tele volt persze boltokkal, és hát egyet sem hagyhattunk ki :D Szerintem, ha lett volna velünk egy pasi, már az életkedve is elment volna :D De szerencsénkre senki sem siettetett, mert csak 3-an voltunk :)

Kíváncsiságból benéztünk egy hangszerboltba. Látni akartam a kottákat, amiket ott árulnak, meg meg is fordult a fejemben, hogy veszek egyet, mert csak 15 líra volt, de aztán letettem róla. Annyira nem győzött meg a kötet, hogy meg is vegyem. :) Kicsit azért pihentünk is a boltban, meg hát egy ilyen helyen tátva marad az ember szája.... :) Tele volt a bolt gitárokkal, dobokkal, kisebb-nagyobb hangszerekkel, kottákkal, cd-vel, és persze bağlama-val. (török gitár)

Majd ezután, ahogy sétáltunk felfelé a kis utcácskán, figyelmes lettem egy zongora boltra....bekukkantottam és láttam, hogy teleeeeeeeeeee van pianinokkal és zongorákkal  :))) Persze nem volt kérdés, hogy benézzünk-e. Miután körbenéztem, megkértem Sedát, hogy kérdezze meg, ki lehet-e próbálni valamelyiket...az eladó egyből rávágta, hogy persze, csak egészen nyugodtan....nahát, velem madarat lehetett volna fogatni, mert már Isten tudja, mikor játszottam utoljára....

 Elégedetten távoztam a boltból... :) jót tett a lelkemnek, már maga a látvány is :) Ha egyszer sok pénzem lesz, a legelső dolog, amit veszek, az egy gyönyörű fekete zongora lesz :) már alig várom :D

Ezután elsétáltunk a Taksimra, ott nézelődtünk, majd mikor már untuk a banánt, gondoltuk, hogy elnézünk egy másik részre Isztambulban, amit úgy hívnak, hogy Ortaköy.(jelentése: közepes méretű falu) Ez már egészen a híres Boszporusz híd lábánál terül el. Persze odáig nem gyalog mentünk, hanem busszal. Mivel délutáni csúcs volt, tömve volt a busz. Hogy is lehetett volna másképp....alig vártam, hogy leszálljunk róla, mert már az emberszagot sem nagyon bírtam elviselni :D
Pont a híd lábánál volt a megálló. Leszálltunk. Én meg összetettem a két kezem, hál'istennek....Sajnos a hídra nem lehet gyalogosan felmenni, csak kocsival, és még a megállás, vagy lassú közlekedés is tilos a hídon. Nagy bánatomra, ugyanis én szívesen felmentem volna :)
Mivel ezt az ötletet alapból el kellett vetnünk, vettük a csomagjainkat és gyalogoltunk Ortaköy turistával zsúfolt központja felé. Meg kell hagyni, szép volt. A híd látványa lenyűgözött...hatalmas...de nem csak a látvány, hanem a gondolat maga, hogy ez a híd 2 kontinenst köt össze. És akkor mi az európai oldalon voltunk :)

A képen az Ortaköy mecset látható. Mi is megnéztük volna belülről, de sajnos pont most újítják fel, így nem mehettünk be....(itt semmi sem valósult meg abból, amit elterveztünk :D ) Így hát sétáltunk egy jót, körbenéztünk a bazárosok között, végül pedig leültünk, mert már kőből volt a lábunk a rengeteg mászkálástól. Megittunk egy jó kávét, gyönyörködtünk a tájban és beszélgettünk...

Mikor már úgy gondoltuk, lassan illene hazaindulnunk, mert már fizikai erőnlétünk is kezd cserben hagyni minket, kifizettük a kávénkat és elbattyogtunk a legközelebbi hajóállomáshoz, hogy eljussunk a túlpartra, Kadiköy-be, ahonnan a vonatunk indul Sakarya-ba.

Nekem már annyi erőm nem maradt, hogy elővegyem a fényképezőgépemet és csináljak még pár fotót a gyönyörű naplementéről és a tájról...ezt a feladatot meghagytam Marienak :) Talán az ő gépével amúgy is jobban vissza lehet adni annak szépségét.

Így telt első hétvégénk a nagy Isztambulban. Persze nem volt elég mindenre, hogy is lehetett volna, hatalmas a város és rengeteg a látnivaló. Lassan érik az új látogatás, várunk a jobb időre, mert jelen pillanatban errefelé is hidegek járnak, nem csak otthon :) ahogy hallom... ;)  Azért hétvégére már 19-20 fokot mondanak, remélem úgy is lesz, mert szeretnénk elmenni Bursa-ba és Tróját is meglátogatnánk....Istenem....álmaim netovábbja, hogy láthassam Tróját. Miután megnéztem a híres Trója nevezetű filmet (ami azóta is egyik kedvencem, mert valami lenyűgöző a táj, a jelenetek, a gondolatok benne..stb) egyik "feltétlenül el kell mennem oda életem során" célpontja lett a város. Itt érdekes mód Çanakkale-nak nevezik a várost (Truva másképp, de inkább az elsőt használják). Egyik ismerősöm odavalósi, megkértem, hogy ha van ideje, akkor jöjjön velünk...mégis csak könnyebb dolgunk lenne :)

Szóval ez a következő célállomás.... ;)