2011. október 25., kedd

Problémák mindenhol vannak, még itt is....ki gondolta volna?!

Néha azért nem könnyű az élet itt sem. Főleg ha nem beszéled a nyelvet. Adódnak problémák a lakásban, vagyis inkább a lakással, a mindennapi életben, sulis szervezésben....nem olyan egyszerű és letisztázott dolog ez, ahogyan elvárnánk, hogy menjenek a dolgok. Sajnos nem ilyen egyszerű itt az élet, vannak hátulütői ennek a lazaságnak is. (Most pedig egyik barátnőm jutott eszembe, aki meg is jegyezte nekem, kíváncsi arra, majd milyen hátulütői lesznek ennek a lazaságnak...nos, jelentem neki, vannak!) :D

Én leginkább mégis az átláthatóságot, az egyszerű szervezést és az ésszerűséget hiányolom Törökországból. Most, hogy lassan már 2 hónapja itt vagyok, kezdem átlátni, hogy hogyan is mennek itt a dolgok. Ha ezt az oldalát kell összevetnem Törökországnak mondjuk Németországgal (mert az egyik régebbi bejegyzésemben a németekkel hasonlítottam össze a törököket), akkor Németország nagyon is a topon van.

Csak, hogy szemléltessem a dolgokat mesélek pár dolgot.
Kb. egy hónapja adódott egy olyan gond, hogy nem volt áramunk egész nap...így persze nem tudtunk nagyon létezni sem a lakásban Marieval. Sedát nem érintette a dolog, hiszen ő nem volt itt, mert hazament a hétvégére. Csak sajnos mi szívtuk meg a levét annak, hogy Seda nem fizette ki időben a számlát, utána pedig elintézte egy sorry-val a dolgot.

A következő eset a vízzel történt. Egy hétfői nap volt, amikor reggel felkeltem, bementem a fürdőbe, a szokásos reggeli tisztálkodáshoz. Megnyitottam a csapot, de sajnos egy csepp vizet nem láttam. Ez már a második ilyen hétfőnk volt és hát el kellett volna készülnöm időben, mert éppen mennem kellett valahová, de hát így nem lehet emberi módon elkészülni. Mérges lettem, mert megint azt gondoltam, hogy a számlával van a baj. Mint utólag kiderült, az egész házban nem volt víz, bár ez engem nem boldogított.

Vagy például vegyük az áramot....Gondol egyet, és elmegy....van, amikor ez az állapot csak 5 percig, de van, hogy egy órán át is tart. Nem tudom, hogy ezek ilyen általános problémák-e itt Sakaryaban, vagy csak nekünk vannak gondjaink a lakással, de lassan már idegesít a dolog.

Említettem korábban azt is, hogy a törökök mennyire lazán veszik a dolgokat. Igen ám, ez egy szintig teljesen jó is, csak amikor már azt is lazán veszik, hogy ha pl. megbeszéljük, hogy 1 órakor találkozunk valahol, akkor biztos, hogy egy fél órát késni fognak....MINIMUM! Adódott az az eset, hogy Sedához mentünk egy nap Izmitbe. (Oda valósi a lány) Megbeszéltük, hogy a vasútállomáson találkozunk, fél 2-kor, mert akkor ér be a vonatunk. Jelentem, MÁSFÉL órát vártunk rá, majd megérkezett egy autóval, amit a bátyja vezetett, kinyitotta az ajtót, közölte, hogy: "Sorry", mosolygott egyet, a következő kérdése pedig az volt, hogy: "how are you?" majdnem rávágtam neki, hogy SZERINTEEEED????? csak másfél órát várakoztattál minket a vasútállomáson....egyébként teljesen jól, köszi kérdésed....De persze türtőztettem magam, mert hát a bátyjával és annak párjával érkezett, ráadásul autóval vettek fel minket, gondoltam nem leszek bunkó, de eléggé felbosszantott a dolog.
Az is idegesítő, hogy nem tudnak szervezni a török emberek. Nem tudom mért, hogy nehezükre esik-e vagy sem, vagy egyszerűen csak nem érdekli őket a dolog, de hogy semmit nem tudsz velük normálisan lebeszélni vagy megszervezni a tuti fix.

Rengetegszer volt olyan, hogy elterveztünk valamit Marieval és valahogy mindig keresztülhúzták a számításainkat. Eddig mi alkalmazkodtunk hozzájuk, de mostmár nálam betelt a pohár. Eddig úgy voltam vele, hogy hát jó, oké, új teljesen a környezet, a felfogása az embereknek...stb, de egyszerűen ez az én látásmódommal nem összeegyeztethető. Ezentúl nem fogok alkalmazkodni, az biztos, persze valamennyire rugalmas leszek, de csak amennyire az én határaim engedik. Nincs kedvem már lenyelni a hülyeségeket, órákig várni rájuk...sokszor már úgy vagyok a dolgokkal, hiába kérdezek meg bármit is, bármilyen információt a török ismerőseimtől, tök mindegy, úgysem leszek előrébb vele. Inkább magam megyek el és érdeklődöm meg egyedül, pl. hogy mikor megy busz Trójába.

A sulis szervezésről ne is beszéljünk.....kezdjük ott, hogy alapból az Erasmus irodában olyan nő van, aki csak nagyjából beszél angolul. Már ezen meglepődtünk.  De jó, oké, megértetjük magunkat, semmi gond. Viszont amikor arra került a sor, hogy együttesen elmenjünk megcsináltatni a tartózkodási engedélyünket, már bonyolították a dolgokat. érdeklődtünk sokszor, hogy vajon mikor megyünk, kértük, írják meg pontosan, hogy úgy tudjunk tervezni, mert hát suli van ugye, de pl. egyik nap délután fél5-kor írták meg Marie-nak, hogy akkor holnap 10-kor találkozunk az irodánál, mert megyünk együttesen a rendőrségre a papírok miatt.
Vagy bármi mást ha kérdeztünk a koordinátoroktól, mindig az volt a válasz, hogy majd holnap, vagy holnapután, de majd értesítenek...hát persze, hogy az a holnap kb 1 hét múlva jött el... Vagy például, mikor kérdeztük, mikor készül el a végleges diákunk, azt mondták 2 héten belül. 1 hónap után bementünk az irodába ez ügyben, hogy akkor mikor is lesz kész a diákunk, erre a kezünkbe nyomták....mondom ez milyen rendszer, ember????? Túl nagy kérés kiküldeni egy körüzenetet azzal a szöveggel, hogy megérkeztek a diákok, lehet jönni értük, vagy valami hasonló....?! Szóval hihetetlen, a tájékoztatás az egy nagy nullaaaaaa!!!!
Muszáj utánajárnod a dolgoknak és mindenkinek a sarkában lenni, hogy haladjanak az ügyeddel.

A másik dolog, pedig hogy szeretnek mindent bonyolítani....Marieval elhatároztunk járunk edzeni a suli területén lévő konditerembe, hogy azért mozogjunk is. Nos, az, hogy megkapjuk a belépőkártyánkat a konditerembe, kb 2 óra hosszát vett igénybe, ugyanis egyik irodából a másikba küldtek, míg végül valaki el tudta magyarázni, hogy hogy is zajlik a dolog. Ezután el kellett mennünk az egyik BANKBA!!! és ott kifizetni a kártyánkat, utána a bizonylattal a sport részlegre mentünk, megkerestünk egy tanárt, aki annak ellenében ideadta a kártyánkat, majd átmentünk a másik épületben lévő konditerembe, érvényesíteni azt....hihetetlen, hogy meg tudják bonyolítani az amúgy annyira egyszerű dolgokat....de már ilyenkor csak annyit fűzünk hozzá, hogy "ah,Turkey...." Meg egyébként lassúak a törökök....8-szor el kell nekik magyarázni valamit, hogy biztosan megértsék, de még akkor sem lehetsz biztos a dolgodban, persze. Túl egyszerű lenne....

Most ezek a dolgok kicsit felgyülemlettek bennem....Aztán persze jól esett leírnom, meg hát azért ti is gondolhatjátok, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Vannak nehézségek, és ha nem beszélsz törökül, akkor elég kilátástalan a helyzeted.....mi is próbálunk rengeteg mindent megjegyezni, van, hogy csak egymás után mondjuk a török szavakat, mivel bonyolultabb mondatokat nem tudunk összerakni, de legalább megértik.

Problémák persze mindenhol vannak, itt legfőképpen ezek azok, amik számomra elfogadhatatlanok. Eddig panaszkodtam a magyar rendszerre, bármilyen rendszerről is legyen szó....hát most már látom, hogy itt még rosszabb a helyzet szervezés ügyben. De hát ugye más ország, más mentalitás....

Ezúttal azonban, ebből a szempontból Németország nyert :D  Az állás pedig Törökország-Németország: 1-1 ;)

2011. október 18., kedd

Isztambul 2. nap

Beestünk az ágyba, mondanom sem kell...persze némi tisztálkodás után, de már csak vonszoltuk magunkat. Emeletes ágyak voltak a hostel szobában, amit mi foglaltunk az 12 fős volt, így került 25 lírába egy éjszaka. Természetesen, ha olyat foglaltunk volna, ahol kevesebben vagyunk egy szobában, az többe került volna. Úgy gondoltuk, nekünk ez is jó lesz.
Nekem ez volt az első alkalom, hogy egy hostelben töltöttem az éjszakát, ráadásul ennyi emberrel egy szobában. Furcsa is volt, de valahol izgalmas is. 

Ahogy beléptünk a szobába (persze óvatosan nyitottunk be, hogy azért nagyon ne zavarjuk a többieket) megcsapott az a meleg, állott levegő. Nekem nem kellett több, (amúgy is szeretem, ha nyitva van az ablak éjszaka) kinyitottam sarkig az ablakot. Jobb levegő lett, az tény, de az utca zaja eléggé hallatszott a szobában is. Na, gondoltam, mindjárt szól valaki, hogy zárjam be az ablakot, mert nem tud aludni ekkora zajnál. De senki meg se nyeffent... :D mondtam is magamban: helyes-helyes... :)

Annyira fáradt voltam, hogy biztos voltam benne, 5 percen belül elalszom...de csak forgolódtam, mert egyrészt zavart a meleg, másrészt meg a hangzavar, ami kintről hallatszott. Mikor már-már félálomba kerültem volna, hallom, hogy nyitják az ajtót...fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, de már hajnal körül járhatott. Felébredtem rá természetesen, de ez még nem is lett volna akkora baj....felkapcsolták még a nagy lámpát is...jó persze tudom, hogy ennek a hostelnek ez a lényege, hogy sokan egy helyen --> olcsóbb a szállás és végülis nem kell másra tekintettel lenned, de akkoris nagyon rosszul esett a kis lelkemnek :D

Úgyhogy szerintem pár órát aludhattam csak....de reggel fél 8-kor már fel is keltem, egyszerűen nem bírtam már feküdni vagy aludni, annak ellenére, hogy nem pihentem ki magam abszolút.  
Vártam a többieket, míg felébrednek, hogy együtt menjünk reggelizni, úgyhogy addig lementem a recepcióhoz és neteztem.
Kb egy óra múlva felkeltek a többiek is, összeszedték magukat és felmentünk a tetőre reggelizni.....Reggeli közben ráláttunk a Márvány-tengerre, az Hagia Sophia-ra, szóval tényleg szép volt :) Perfekt breakfast :)



Reggeli után összepakoltuk a cuccainkat, aztán elhagytuk a hostelt. Ismételten meleg volt vasárnap is! És most már a cuccunkat is magunkkal kellett rángatnunk.

Először elmentünk a Galata toronyhoz. Ez kimaradt szombaton, úgyhogy vasárnap pótoltuk. :) 15 líra volt a be illetve felugró :D De megérte. Nagyon szép kilátás tárult elénk a torony tetejéről. Sajnos itt sem készült normális kép. Egyrészt azért mert itt is rettenetesen fújt a szél, másrészt pedig a nyúzott fejem miatt...


 Ezután egy kis utcán sétáltunk fel a Taksimig. Tele volt persze boltokkal, és hát egyet sem hagyhattunk ki :D Szerintem, ha lett volna velünk egy pasi, már az életkedve is elment volna :D De szerencsénkre senki sem siettetett, mert csak 3-an voltunk :)
Kíváncsiságból benéztünk egy hangszerboltba. Látni akartam a kottákat, amiket ott árulnak, meg meg is fordult a fejemben, hogy veszek egyet, mert csak 15 líra volt, de aztán letettem róla. Annyira nem győzött meg a kötet, hogy meg is vegyem. :) Kicsit azért pihentünk is a boltban, meg hát egy ilyen helyen tátva marad az ember szája.... :) Tele volt a bolt gitárokkal, dobokkal, kisebb-nagyobb hangszerekkel, kottákkal, cd-vel, és persze bağlama-val. (török gitár)
Majd ezután, ahogy sétáltunk felfelé a kis utcácskán, figyelmes lettem egy zongora boltra....bekukkantottam és láttam, hogy teleeeeeeeeeee van pianinokkal és zongorákkal  :))) Persze nem volt kérdés, hogy benézzünk-e. Miután körbenéztem, megkértem Sedát, hogy kérdezze meg, ki lehet-e próbálni valamelyiket...az eladó egyből rávágta, hogy persze, csak egészen nyugodtan....nahát, velem madarat lehetett volna fogatni, mert már Isten tudja, mikor játszottam utoljára....
 Elégedetten távoztam a boltból... :) jót tett a lelkemnek, már maga a látvány is :) Ha egyszer sok pénzem lesz, a legelső dolog, amit veszek, az egy gyönyörű fekete zongora lesz :) már alig várom :D

Ezután elsétáltunk a Taksimra, ott nézelődtünk, majd mikor már untuk a banánt, gondoltuk, hogy elnézünk egy másik részre Isztambulban, amit úgy hívnak, hogy Ortaköy.(jelentése: közepes méretű falu) Ez már egészen a híres Boszporusz híd lábánál terül el. Persze odáig nem gyalog mentünk, hanem busszal. Mivel délutáni csúcs volt, tömve volt a busz. Hogy is lehetett volna másképp....alig vártam, hogy leszálljunk róla, mert már az emberszagot sem nagyon bírtam elviselni :D
Pont a híd lábánál volt a megálló. Leszálltunk. Én meg összetettem a két kezem, hál'istennek....Sajnos a hídra nem lehet gyalogosan felmenni, csak kocsival, és még a megállás, vagy lassú közlekedés is tilos a hídon. Nagy bánatomra, ugyanis én szívesen felmentem volna :)
Mivel ezt az ötletet alapból el kellett vetnünk, vettük a csomagjainkat és gyalogoltunk Ortaköy turistával zsúfolt központja felé. Meg kell hagyni, szép volt. A híd látványa lenyűgözött...hatalmas...de nem csak a látvány, hanem a gondolat maga, hogy ez a híd 2 kontinenst köt össze. És akkor mi az európai oldalon voltunk :)
A képen az Ortaköy mecset látható. Mi is megnéztük volna belülről, de sajnos pont most újítják fel, így nem mehettünk be....(itt semmi sem valósult meg abból, amit elterveztünk :D ) Így hát sétáltunk egy jót, körbenéztünk a bazárosok között, végül pedig leültünk, mert már kőből volt a lábunk a rengeteg mászkálástól. Megittunk egy jó kávét, gyönyörködtünk a tájban és beszélgettünk...

Mikor már úgy gondoltuk, lassan illene hazaindulnunk, mert már fizikai erőnlétünk is kezd cserben hagyni minket, kifizettük a kávénkat és elbattyogtunk a legközelebbi hajóállomáshoz, hogy eljussunk a túlpartra, Kadiköy-be, ahonnan a vonatunk indul Sakarya-ba.

Nekem már annyi erőm nem maradt, hogy elővegyem a fényképezőgépemet és csináljak még pár fotót a gyönyörű naplementéről és a tájról...ezt a feladatot meghagytam Marienak :) Talán az ő gépével amúgy is jobban vissza lehet adni annak szépségét.

Így telt első hétvégénk a nagy Isztambulban. Persze nem volt elég mindenre, hogy is lehetett volna, hatalmas a város és rengeteg a látnivaló. Lassan érik az új látogatás, várunk a jobb időre, mert jelen pillanatban errefelé is hidegek járnak, nem csak otthon :) ahogy hallom... ;)  Azért hétvégére már 19-20 fokot mondanak, remélem úgy is lesz, mert szeretnénk elmenni Bursa-ba és Tróját is meglátogatnánk....Istenem....álmaim netovábbja, hogy láthassam Tróját. Miután megnéztem a híres Trója nevezetű filmet (ami azóta is egyik kedvencem, mert valami lenyűgöző a táj, a jelenetek, a gondolatok benne..stb) egyik "feltétlenül el kell mennem oda életem során" célpontja lett a város. Itt érdekes mód Çanakkale-nak nevezik a várost (Truva másképp, de inkább az elsőt használják). Egyik ismerősöm odavalósi, megkértem, hogy ha van ideje, akkor jöjjön velünk...mégis csak könnyebb dolgunk lenne :)

Szóval ez a következő célállomás.... ;)

2011. október 14., péntek

Isztambul 1.nap

Aztamindenit....hogy én milyen lusta vagyok:) Na jó, egyébként nem csak lustaság kérdése, hogy nem írtam ilyen hosszú ideje. Egyszerűen nem jutok el odáig, hogy akkor most leülök, összeszedem a gondolataimat és megpróbálom részletezni az eseményeket....nem gondolnátok, de rengeteg idő, míg úgy megszerkeszted az egészet, hogy tényleg jó legyen.

Ott hagytam abba, hogy Isztambul megér egy külön bejegyzést. Akkor most erről próbálom összeszedni a gondolataimat :D
Még szeptember volt, amikor ott jártunk. Ahogy említettem, egy hétvégét töltöttünk ott, pontosan 2 napot. Szombat reggel indultunk Sakarya-ból, vonattal, ami 8 líránkba került és majdnem 3 óra hosszába. Mehettünk volna busszal is, de az a duplája ennek, és 2 órát így is úgy is utazni kell, az meg még ráadásul forgalom függő is. Szóval jobbnak láttuk a vonatot.
Kemény 3 óra után megérkeztünk Haydarpaşa Garı -ra, azaz Isztambul egyik legforgalmasabb vasútállomására.
Itt várnunk kellett a következő induló hajóra, ugyanis ez az oldal még Ázsia :)  Addig gyönyörködtünk a tájban...a tengerben, a hajókban, a madarakban...és persze fényképeztünk jobbra-balra :D




Aztán amikor láttuk, hogy érkezik egy hajó, akkor elindultunk a pénztár felé. Megváltottunk a jegyünket, ami 2 líránkba került. Zsúfolódtunk a tömeggel fel a hajóra, kicsit olyan érzésem volt, mint valami koncerten...mindenki törekszik előre, hogy többet lásson :D Persze hely volt bőven, mi is le tudtunk ülni és élveztük a hajóutat Ázsiából Európába :)  Hatalmas volt a szél, mondanom sem kell.....egy normális képet nem tudtunk csinálni, mert minden irányból fújt a szél :D Azért egyet felteszek, hogy elmosolyodjatok rajta és átérezzétek a helyzet komolyságát és egyben szomorúságát....(Pedig milyen jó kép lehetett volna... :D )

Hát igen....na de sebaj, ilyen is kell :D Szóval Európa felé vettük az utunkat... :) Kb. 15-20 percet utazhattunk a hajóval, de engem már akkor megfogott a város, pedig még csak messziről láttam az épületeket, a Boszporousz hidat, a nyüzsgő életet, Alig vártam, hogy belevessük magunkat mi is :) 

A túloldalon már Európa várt minket :) Kicsit hazaibbnak éreztem, már a gondolatot is... :) Leszálltunk a hajóról és kb 10 percet vártunk Seda egy nagyon jó barátjára, Erdem-re, aki isztambuli, így kaptunk egy idegenvezetőt is :) 

Ezután elindultunk, megkeresni a hostelünket. Annak ellenére, hogy még Erdemnek sem volt fogalma arról, hogy pontosan hol lehet, elég könnyen megtaláltuk. Azért sétáltunk vagy 30 percet....hatalmas Isztambul....ezt a következtetést már akkor levontam :D Nagyon meleg is volt, úgyhogy alig vártam, hogy lerakhassam a cuccomat, hogy ne kelljen magammal vonszolnom, mert az is csak a bajnak volt.
Láss csodát...megtaláltuk a hostelünket. Kb. 3 perc sétára volt a Hagia Sophia-tól :) Én voltam, aki elsőnek megpillantotta a hostelt, úgyhogy engem illetett a dicsőség :P :D :D :D 
Lepakolhattam végre a cuccaimat....már nagyon nyűgös voltam, úgyhogy ideje volt megszabadulni tőlük :D Ki is fizettük azt az egy éjszakát, egészen pontosan 25 lírát hagytunk ott. (Én csak 24-et, mert nem volt több apróm és eltekintettek attól az egy lírától :) ) Ezután elmentünk enni, majd miután tele lett a hasa mindenkinek, meglátogattuk a Nagy Bazááááárt :) 
Mondanom sem kell, tényleg nagy volt :D Tele árusokkal, emberekkel, ékszerüzletekkel, szőnyegárusokkal, lámpákkal, kerámiával, bőrrel...stb stb....persze lecsaptam az ékszerekre egyből...aztán amikor már több helyen is csillagos árat kértek, (hiába a nagy alkudozás) lemondtam róluk :D De egy cseppet sem bántam...
A következő állomás a Kék mecset volt, más néven Ahmed szultán mecsetje. Régen belső falait kék csempék borították, ezért kapta meg a kék mecset nevet is. Az 1600-as években épült, a Sultanahmet városnegyedben található, vele szemben pedig az Hagia Sophia. 



Mielőtt beléptünk volna a mecsetbe, le kellett húznia a cipőnket és beletenni egy szatyorba, amit a bejáratnál adtak. Ki is volt jelölve az a terület, ahová a saját cipőddel már nem léphettél. Kendőt is kaptunk, bár odabent szinte mindenki levette a fejéről, így hát pár perc után mi is így tettünk. Egyébként annak is meg volt a hangulata, hogy a kendő a fejünkön volt. Kicsit odaillőnek éreztem magam :) Aztán ugyanez a herce-hurca kifelé....
Következő állomás Hagia Sophia és a Topkapı Sarayı, azaz a Topkapi Palota. Sajnos csak kívülről láttuk ezeket, mert hatalmas volt a sor és nagyon drága a belépő. Most arra várunk, hogy megkapjuk a diákunkat, mert azzal múzeumkártyát tudunk igényelni, amivel ingyen bemehetünk bármely múzeumba Törökországban, 1 évig :) Úgyhogy remélem mihamarabb sort kerítünk rá. 
                                                                Az Hagia Sophia előtt


                                                                  A  Topkapı Sarayı

És hát ami teljesen lenyűgözött, az a Yerebatan sarnıçı volt. azaz az elsüllyedt palota, avagy bazilika ciszterna. Az én fényképezőm sajnos (bármennyire is modernek ezek már) nem tudta visszaadni valós szépségét a helynek, viszont Marie és Seda gépe már egy professzionáliabb változat, nekik sikerült....Ennek ellenére érdemes begépelnetek a helynek a nevét a google-be, mert ott gyönyörű képek vannak róla. 
 Ahogy sétáltunk a Sultanahmed negyedben, zenére lettünk figyelmesek, így hát közelebb mentünk. Mint kiderült, katonai zenét játszottak, méghozzá valamilyen harci toborzó zenét. Leültünk, hogy mi is meghallgassuk, mert érdekesnek tűnt. :) Erről is készítettem videót, de ebben a bejegyzésben nem teszem fel, mert soha az életben nem tölti fel :D Majd a következőben. Azért egy képet mellékelek róluk is :)

Ezután elindultunk a Taksim utca felé. Ez igazából Isztambul szíve, a fialatal turisták paradicsoma....tele bárokkal, kávézókkal, klubokkal, boltokkal. Naponta kb 3 millió ember fordul meg itt, mindenki megy minden irányba, az autókra is figyelni kell, mert néha ők is keresztezik az utat. Ehhez képest a miskolci nyüzsgő belváros egy falu :D  Jah és persze nem elfelejtendő megemlíteni Isztambul jelképét, a híres-neves villamost, ami kb 20-al közlekedik az utcán, és mondjuk úgy 10-15-en ha elférnek rajta :)
Persze folyamatosan csilingel, ahogyan az autósok is dudálnak...Ezt érdemes lenne egy levideóznom, hogy a törökök hogy vezetnek és közlekednek. Néha még most is szívbajt kapok, mert olyan hirtelen állunk meg, vagy majdnem levisszük a másik tükrét, vagy egyszerűen csak kikerüljük a piros lámpánál várakozó sort és beállunk előre :D :D ez a kedvencem.....vagy pl a múltkor a belvárosból olyan autóval mentem haza, amibe 8 ember befér és végül is úgy funkcionál mint egy busz, csak autó...na de a lényeg, hogy épp délutáni csúcs volt a városban, és a sofőr gondolt egyet, felhajtott a járdára, hogy kikerülje a kocsisort, majd mint aki jól végezte dolgát, beállt a sorba, előre, egy másik autó mögé :D :D hát mondom....ilyen nincs...Itt mindenki megy, amerre akar, az sem baj, ha az utcába behajtani tilos....a múltkor a rendőrök előtt szaladtunk át az úton a többiekkel :D itt olyan, hogy zebra, nem is létezik, még sztem hallani sem hallottak róla. Ott mész át az úton és úgy, ahogy tudsz :D Senkit nem érdekel. De még az sem baj az autósoknak, hogy nincs 3 sáv az úton....csinálnak ők maguknak :D szóval eszméletlen.....nekünk erasmusosoknak mindig kikerekedik a szemünk, mindenki megjegyzi, hogy ez nálunk nem így megy ám, meg keményen megbüntetné őket a rendőrség...de itt... :D háhááá....tényleg, a múltkor a kocsi, amiben ültem, a rendőrautóra dudált rá, hogy haladjon már gyorsabban :D  hát komolyan...ezt leírni nem lehet, ahogy ezek közlekednek :D majd tényleg csinálok videót, ha tudok.

Na de...visszatérve a Taksimhoz és az Istiklal sugárúthoz, a mi kis szórakozó negyedünkhöz....legelőször is, megkajáltunk :) a nagy mászkálásban megéhezik az ember...majd haladtunk a Taksimon végig, közben meg-megállva egy-két helyen. Ilyen volt pl. egy templom! Igen...egy templom....




 Majd ezután a Nevizade-ra igyekeztünk. Ez a rész talán a legpezsgőbb este illetve éjszaka.


Egymás hegyén-hátán sorakoznak az éttermek, török kajáldák, boltok, pubok, bárok....hihetetlen milyen mozgás van ott. Ehhez képest elég keskeny a járda, kevés a hely ennyi embernek, főleg, hogy az éttermek ki is pakolják az asztalokat, székeket ugye az utcára, hogy legyen "teraszuk" :) Szóval kicsit olyan volt nekem, mint egy mini New York (annak ellenére, hogy még nem jártam New Yorkban :D) mert ezek az éttermek, bárok több emeleten át húzódtak. Mintha már nem lett volna több hely odalent, elkezdtek az ég felé terjeszkedni. Értem ez alatt, hogy rengeteg a tetőbár, klubb...mi is ilyen helyre mentünk és gyönyörű volt a kilátás. Kicsit megnyugtató is volt számomra, alattam a nyüzsgést nézni és tudni, hogy én csak felülről figyelem az eseményeket és nem kell arra koncentrálnom, hogy ne vigyen el a tömeg, meg hogy hol vannak a többiek....



Itt már Hasan is velünk volt, Seda egy másik barátja, őt is nagyon bírom....aranyos...akárcsak a többiek. Angolul is egész jól beszél. Mikor már kicsit fáztunk, elindultunk, hogy esti sétát tegyünk a Taksimon :)
Persze egy emberrel nem lett kevesebb a tömeg, sőt :D De nem bántuk, első éjszakánk a Taksimon :D Mászkáltunk, boltokat nézegettünk, na meg persze ettünk.....mégpedig Islak hamburgert....Isteni finom!!!!!

Ezután elbúcsúztunk Hasan-tól, és maradtunk hárman, Seda, Marie meg én. Nekem időközben megfájdult a fejem....pedig ittam, ettem rendesen. Valószínű a meleg és a mászkálás miatt történhetett a dolog...na de mivel Isztambulban voltunk, nem akartunk még visszamenni a hostelbe és aludni, ezért visszamentünk a Nevizade-ra és beültünk egy másik helyre, ahol nem volt olyan hangos a zene, a fejfájásom miatt. Természetesen itt is az épület tetején voltunk. Jobban tetszett ez a hely, mint a másik, mert olyan volt, mint egy terasz.... :)
                                                                          az "át- és lelátás" :D

                                                                            Seda-val

Természetesen a nap végére már mindegyikőnk leeresztett mint egy lufi...annyit járkáltunk, hogy a lábamat nem éreztem már. Kicsit még beszélgettünk, megittuk az italunk és a hostel felé vettünk az irányt. Az is kb 30 perc gyaloglás volt, ha nem több....de az esti fények is gyönyörűek voltak....



Így telt el az első napunk Isztambulban. Örültünk, hogy végre alhatunk....gondoltam én is, hogy majd hamar elalszom, mert nagyon fáradt voltam...erre persze rácáfoltam...az éjszakáról és a második nap eseményeiről majd a következő bejegyzésben mesélek! :)

2011. szeptember 30., péntek

Több, mint egy hete írtam utoljára. Azóta azért zajlott az élet :) Hétvégén elmentünk Isztambulba, 2 napot töltöttünk ott, de megállapítottuk, hogy ennyi nem elég erre a hatalmas városra. Rengeteget gyalogoltunk, úgy elfáradtunk már a végére, hogy csak beestünk az ágyba a hostelben. Az is nehezítette a dolgunkat, hogy meleg volt, meg vasárnap még a csomagunkat is vinnünk kellett magunkkal, mert ugyebár ki kellett csekkolni a hostelből. Ennek ellenére nagyon szép volt, jól éreztük magunkat, rengeteg mindent láttunk. Ez megér majd egy külön bejegyzést, úgyhogy legközelebb Isztambulról írok. Azért pár képet már facebookon láthattok, természetesen :)

A mai napunk elég érdekesen telt. Úgy éreztük magunkat, mint a középkorban, ugyanis nem volt ezidáig (18.00) áramunk, se meleg vizünk...úgyhogy jobb híján Marie-val beszélgettünk, meg játszottunk tavla-t (olyan mint a backgammon, csak kicsit tér el a szabály), meg olvastunk. Ennyiből állt a napunk. Már-már azon gondolkodtunk, megkérjük az egyik török ismerősünket, hogy hadd töltsük ott az éjszakát, mert áram meg meleg víz nélkül nem bírunk létezni... :D Aztán végül is csoda történt, s lőn áram :)  Egyébként az volt a galiba oka, hogy Seda ( a török lakótársnőm) elfelejtette befizetni a számlát, így hát fogták és kikapcsolták az áramunkat :D Aztán végülis sikerült lerendezni, kifizettük, és végülis (fél 4 helyett, mert akkorra ígérték) 6 órára lett áramunk. Ennyi kellett a boldogságunkhoz :)  Most mind a ketten a gépet ütjük, Marie is blogot ír éppen.

Ezen a héten már voltam suliban, részt vettem 3 órán. Nagyon tetszett. Élvezem, hogy angolul megy az oktatás, hogy külön figyelnek rám, mert pl van olyan óra, ahol egyedül vagyok erasmusos, a többi mind török. De persze olyan is van, hogy vagyunk 7-8-an erasmusosok, és még vagy 15 török diák. A tanárok kedvesek, jó fejek, ahogy a diákok is, próbálnak mindenben segíteni. Attól abszolúte nem tartottam, hogy majd esetleg kinéznek a csoportból, mert hát ennyire már ismerem a törököket :)  Úgyhogy megkaptam az ízelítőt a diákéletből és meg kell mondjam, nagyon tetszik! :) Az egész légkör, úgy ahogy van, a hatalmas kampusz, a rengeteg diák, még azt a hatalmas sort is szívesen kiállom a menzán.
Viccesen indult egyébként ez a sulis hét, mert úgy volt, hogy csak a koordinátoromhoz megyek be az egyetemre, hogy megbeszéljük milyen tárgyaim vannak, azok indulnak-e, stb stb...erre kiderült, mikor lebeszéltünk mindent, hogy ő lesz az angol tanárom. Na meg persze, hogy akkor 12-kor találkounk a 204-es teremben, mert hogy elmondja, mit kell majd tudni az óráról. Huh mondom, az kemény, nem úgy készültem, mint aki ma beül az iskolapadba, de oké. Mit mondhattam volna mást? Aztán persze aznap még volt egy másik órám is. Persze oda is beültem. Először nem tűnt fel senkinek, hogy nem török vagyok :D Aztán amikor elkezdett a tanár angolul beszélni és megkérni a diákokat, hogy angolul mutatkozzanak be, meg mondjanak pár szót magukról, akkor gondoltam, itt az én időm végre :D Mert idáig egy kumma szót nem értettem az egészből, amit magyarázott az elején, persze törökül. De vicces volt, mindenki meglepődött, de a tanár speciel örült neki, hogy legalább miattam kénytelen lesz mindenki angolul beszélni az órán (egyébként is angolul folyik), csak hát ugye akarva-akaratlanul elkezdenek törökül beszélni, mert az jóval egyszerűbb nekik. Na de majd megzabolázom a csoportot :D
A szerdai órát már más erasmusosok is felvették, ez az úgynevezett Special Interest in Tourism....na hát gondoltam magamban, mikor olvastam az órákat, hogy ez biztos valami hülyeség lesz, először nem is akartam felvenni, aztán már a második variáláskor mondtam, hogy egye fene, csak vegyük már fel normálisan a tárgyakat. Aztán kellemesen csalódtam, mert idáig ez tűnik a legérdekesebbnek. Előadást kell csinálni novemberig, kettesével lettünk beosztva. Én először egy lányt kaptam párnak, de hát szegény nem beszélt angolul, én meg mondtam a tanárnak, hogy osszon be olyan mellé, aki tud angolul, mert tökre felidegesített ....jó, tudom, nem beszélhet mindenki nyelveket, de ha felveszi ezt az órát, legalább alapfokon beszélhetne, de még az sem...és akkor mikor mondta a tanár, hogy válasszon mindenki egy turizmus fajtát (pl. egészségturizmus) én próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez milyen jó lesz, mert hogy Magyarországon is, meg Törökországban is rengeteg a gyógyvíz, és hogy ez érdekes téma lenne. Persze hiába mondtam bármit is, bárhogy, nem értette, és sajnos kicsit kiakasztott a lány.....aztán szóltam a tanárnak, hogy ez így nem fog menni, osszon be valaki más mellé ( mert én vele nem vagyok hajlandó dolgozni - persze ezt nem mondtam :D ) akkor már egy olyan srác mellé osztott be, aki legalább beszél angolul :)  Emre-nek hívják, dolgozott már ő is hotelben, hasonló tervei vannak a jövőben, mint nekem. Mesélte, hogy egyik barátja most Budapesten van erasmussal és jövőre ő is szeretne menni, de Lengyelországba. Szóval ennek az órának is jó hangulata volt, leszámítva azt a kis gondot az elején...de megoldódott.

E héten szerdán úgy volt, hogy elmegyünk bulizni. Ahova tartottunk, az a hely már megtelt, mire odaértünk....ezen felbuzdulva elmentünk a belvárosba, beültünk egy helyre és söröztünk meg beszélgettünk. Igen, ÉN IS söröztem....annak ellenére, hogy nem bírom a sört, az ittenit elég könnyen megiszom :D Finomabb nekem, mint az otthoni, nem olyan keserű talán. Aztán sétáltunk még a belvárosban, ettünk kagylót, de mint utólag kiderült, nem nagyon kellett volna, mert másnap Marie is meg én is szarul éreztük magunkat.
Valószínű ez tehette be a kaput....

Holnap barbecue party-ra vagyunk hivatalosak. Elméletileg minden ingyen lesz, nem kell beleadnunk semmit és csak erasmusosokkal ill. az erasmus club török tagjaival fogunk találkozni. A Sapanca tóhoz megyünk majd, úgyhogy remélem jó idő lesz, nem olyan, mint ma, mert ma kivételesen esett. Meg hát ritka unalmas egy nap volt az biztos! :D ilyen még nem volt...remélem nem is lesz!


Most befejezem ezt a bejegyzést, és hogy ígértem, a következő majd Isztambulról szól :)

2011. szeptember 22., csütörtök

Ízelítő a török esküvői zenéből :)

video

És Íme....ahogy megígértem....a török esküvő, ahogy mi hallottuk :D A hang a lényeg, a videón ugyanis nem látszik semmi :D hát sötét volt, na... :)
Arra keltem, hogy fúrnak-faragnak alattunk....nem mintha ez akkora újság lenne, hiszen mindig csinálnak valamit a szomszédok. Ha éppen nem takarítanak, akkor polcot fúrnak, vagy bútort huzigálnak, vagy hajnalban nyitott ablaknál hallgatnak török muzsikát és énekelnek hozzá :D Na most ez tegnap hajnalban nem volt olyan vicces, amikor már szerettem volna aludni. Kb hajnali 2 óra lehetett, hogy haza értem a városközpontból. Egy kedves török ismerősömmel indultunk be a városba, hogy beüljünk valahová, beszélgessünk egy jót. Egyik barátja még útközben felhívta, hogy lesz egy szülinapi buli és hogy nézzünk el. Nem utasítottam el az ötletet, mert másnap úgy sem volt/nincs semmi dolgom, alhatok, pihenhetek ameddig csak akarok. Arról nem is beszélve, hogy török buliban még nem jártam :)
Ahogy odaértünk a bárba, már kb.11 óra lehetett. A hely maga nem volt nagy, nem is voltak sokan, pont elegendően. A zene maxon, a dizájn is a helyén volt, ehhez már csak egy vodkanarancs hiányzott....de ezt hamarosan be is pótoltuk :) Összességében nagyon jól éreztem magam. Voltak nemzetközi ismert számok, de persze a török dallamok sem maradhattak el. Az egyiknél fel is kaptam a fejem, hogy héééééééé ez Tarkan :D :D :D Sokáig nem maradtunk, azt hiszem olyan 1 óra előtt lehetett valamivel, amikor eljöttünk a helyről. Ennyi elsőre elég is volt, meg nem is készültem úgy, mint aki bulizni megy, meg belecsöppeni egy totál új társaságba is fura volt, de aztán megszoktam :)   Igazából ebben leginkább a törökök hozzáállása segít. Annyira segítőkészek, aranyosak, közvetlenek. A magyarokra szokták azt mondani, hogy milyen vendégszerető nép....hát a törökök előttünk járnak ebben :) Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a magyarok nem azok, csak talán a törökök jobban szeretik a külföldieket. Nem tudom...nekem ez a tapasztalatom. Németországról meg ne is beszéljük. Ég és föld :) Így, hogy ott is eltöltöttem pár hónapot, látom a különbséget már most a kettő között. A németek nem szeretik igazán a külföldieket, ennek ellenére aranyosak, meg kedvesek, próbálnak persze segíteni is, de bennük mindig ott marad az a bizonyos távolság. Hát igen...nép és nép között van különbség :)

Azt nem említettem, hogy tegnap(szerdán) elmentünk Marie-val a zöldségpiacra, ami itt van tőlünk egy utcányira. Minden szerdán kipakolnak és gyönyörű zöldséget, gyümölcsöt lehet venni. Az árus, akitől vettük a dolgokat megajándékozott minket még plusz pár répával meg citromokkal :) Biztos értékelte, hogy az ő portékájából vásárolunk :D Mindenesetre mi megint csak jól jártunk ezzel :)


Ma, csütörtök van. Néha-néha esik kicsit az eső, de nem bánom. Ez az első olyan nap, amikor esik, mióta itt vagyok...eddig mindig kánikula volt, 40 fok, sehol egy felhő. Ez a mai időjárás jól esik, már kellett. Azért ennek ellenére még mindig úgy érzem, mintha nyaralnék....se suli, se meló, élem a kis életem.... :) Azt sem tudom, mikor fogok elkezdeni iskolába járni, mert még a papírjaim, amit elküldtem az otthoni egyetemre, hogy írják alá, még nem érkeztek vissza, szóval így stagnálok :) De most így tökéletes...(azért kicsit kíváncsi vagyok milyenek lesznek az órák ) :P

Azt beszéltünk a csajokkal, hogy hétvégén lehet elnézünk Isztambulba. Szombat reggel indulnánk, elfoglalnánk a kis hostelünket, mert az olcsó, egy éjszkára nekünk pedig tökéletes, aztán felfedeznénk a várost :) Ott töltünk egy éjszakát, aztán vasárnap visszajönnénk. Remélem hétvégén azért napos idő lesz... most kivételesen :D

Ja igen....a hanganyag.... megpróbálom feltenni ;)

2011. szeptember 21., szerda

Sakarya Üniversitesi, a lakásunk és egyéb :) (Hétfő-kedd- szerda szept. 19-20-21.)


Második hetünket töltjük Törökországban, de olyan, mintha már 1 hónapja itt lennénk. Lassan-lassan megtanuljuk, mi hogy működik, és rutinná válik. Pl.:mennyit kell fizetnünk a dolmus-on (minibusz), ha az egyetemre szeretnénk menni, mennyit, ha itthonról a városközpontba, vagy éppen hogy kell megkérdezni a boltban vagy a piacon mi mennyibe kerül. És még persze sorolhatnám....nem hiába, az ember egy tanulékony lény :)
Ma már szerda van, kicsit ellustultam a blogírásban, de igazából időm sem volt kicsit leülni és átgondolni a dolgokat, mindig mentünk valamerre, és annyi időm nem volt egyszerre, hogy még a bloggal is foglalkozzam. Na de most bepótolom :)

Valamelyik nap török esküvő volt a közelben, és olyan hangos volt a zene, mintha mi is ott lettünk volna....Gondoltam 1 percet felveszek a zenéből, hogy ti is halljátok, kb. milyen lehetett :) Fel szerettem volna tenni ide, de sajnos vmi oknál fogva nem engedte, de majd a következő bejegyzésben, mert szeretném, ha hallanátok.

Mindhárom nap ellátogattunk az egyetemre, még vannak dolgok, amit intézni kell az erasmussal kapcsolatban. Megkerestem én is a koordinátoromat, beköszöntem, hogy helló, itt vagyok :) Megbeszéltük, hogy jövőhéten találkozunk, és átbeszéljük a tantárgyakat....bár igazából már kedden kiderült, hogy az órák nagy része (amiket választottam) el sem indul, vagy ha igen, akkor is csak törökül. Úgyhogy most szépen átvariáltam a tárgyakat, végül 4 tantárgyam lesz összesen. Elméletileg már ezen a héten (szept.19-től) elkezdődött volna a tanítás, de itt azért máshogy mennek a dolgok. Ez az első hét, ami azt jelenti, hogy a diákok csak beköszönnek a tanárnak, vagy be sem mennek :) Egyébként annyira másak a törökök. Itt nem látom azt, hogy mindenki rohanna, tök lazán vesznek mindent...nekem is azt mondta Marie (a francia lakótársam) töri tanára, hogy ohhh, ráérek még a tárgyakat felvenni :D mondom oké :) de nekem tetszik ez a mentalitás...nincs idegeskedés, csak "take it easy" :) A tanárok, koordinátorok nagyon jó fejek, beszélgetnek veled szívesen, közvetlenek....sőt van 2 tanár is,aki el szokott járni velünk a városba, ha megyünk többen beülni valahová, mondjuk az erasmusosokkal.  Szóval teljesen más az egész légkör itt. És ez tetszik....tegnap voltunk az egyik tanárnál az irodájában, ahol elméletileg dolgozott....na de hát egész nap megy a teázás, kávézás....nincs lóti-futi...de már kezdjük átvenni a szokásokat... most is teát iszogatunk Marie-val :)
Ma (szerda) megkaptuk az ideiglenes diákunkat, így már valamivel egyszerűbb lesz az élet a kampuszon :) mert igazából azzal juthatsz be a kampusz területére, az kell ahhoz, hogy tudj ebédelni....úgyhogy nem árt, ha van :) Kedden első ebédünket azért sikerült diákigazolvány nélkül is elfogyasztani :) Nagyon jó árban van, (1,50 líra, ezt szorozzátok meg 120-al = Ft) és finom is, nekem meg elég is egyszerre :)

Hétfő este beültünk egy kellemes helyre (Garden park a neve), ahol erasmusosokkal találkoztuk, konkrétan 3 román lányt ismertem meg, de sajnos egyik sem szimpatikus annyira :P De most komolyan....nem tudom mért
egyébként. Ha jól emlékszem, akkor mind a hárman Bukarestből jöttek.






Olyan volt, mintha egy erdőben lettünk   volna, magas fák vettek minket körül, víz, amin kacsák úszkáltak, szóval nagyon hangulatos volt  :)








Egy volt  a baj, hogy nagyon szeles volt az idő már este, és teljesen lefagytam :D
Ennek ellenére jól éreztem magam... :)







Most már rakok fel pár képet a lakásról, mert eddig erről nem nagyon volt szó :)
Nos ez lenne az udvar és a bejárat:
















a nappalink

a szobám :)
Az erkélyünk, és még grillezni is tudunk :)            

 Valahogyan így nézne kis a lakás :) Természetesen a többiek szobájáról nem készítettem képet, nem rontok bele az intim szférába :P 
Akkor most jöhet az egyetem. Mint már említettem, dolmussal (minibusz) kell mennünk odáig, mert egy dombon van és elég meredek odáig az út és hosszú lenne gyalog. A kapunál őrök szállnak fel, hogy megkérdezzék, ki milyen célból szeretne belépni az egyetem területére. Minden szaknak van legalább 1 külön épülete, de a mérnököknek több is. Az enyém a fenti képen látható (isletme=üzleti-t jelent). Ebben az épületben folyik a turizmus oktatás, meg pl. a nemzetközi kapcsolatok szak is itt található. 
A könyvtár épületében, legfelül van egy kis büfé, ami rendelkezik egy terasszal is. Gyönyörű a kilátás a Sapanca tóra:
És akkor íme pár kép a hattttttalmas Kampüs területéről :) 
Ez a Kampüs Cafeteria, a földszinten inkább gyorskaják vannak, meg playstation, ping-pong asztal, biliárd....szóval nem egy átlagos egyetemi épület :) A másodikon pedig a menza található. Egy ebéd 1,50 líra, de ezt már említettem :) 

töri részleg.... :P
itt lehet netezni, tele van gépekkel az épület
Ez pedig egy egyetemi hotel a kampuszon
büfé az egyik épületben
a teniszpálya sem maradhat el :)
Remélem ennyi kép kielégítő a számotokra :) 
Egyébként lehetetlen bemutatni csak képekben ezt a nagy területet....van még itt egy most épülő Stadion szerűség, meg fitnesscentrum és persze rengeteg oktatási épület. Olyan mint egy kisebb város....büfékkel, postával, papírírószer boltokkal, pénzautomatákkal...szóval van itt minden :)
 
Mára nagyjából ennyit terveztem, remélem sokan olvassátok majd, mert megszenvedtem ezzel is....hibát írt ki nagyon sok képnél, a hanganyagot sem sikerült feltennem ebben a bejegyzésben és ráadásul azt hittem, hogy el is veszett az, amit először írtam....DE! megtaláltam a piszkozatban....hála istennek :D 
Szóval...még egy török esküvős hanganyaggal adós vagyok, nem felejtem el :) A legközelebbi bejegyzésben benne lesz ;)