Több, mint egy hete írtam utoljára. Azóta azért zajlott az élet :) Hétvégén elmentünk Isztambulba, 2 napot töltöttünk ott, de megállapítottuk, hogy ennyi nem elég erre a hatalmas városra. Rengeteget gyalogoltunk, úgy elfáradtunk már a végére, hogy csak beestünk az ágyba a hostelben. Az is nehezítette a dolgunkat, hogy meleg volt, meg vasárnap még a csomagunkat is vinnünk kellett magunkkal, mert ugyebár ki kellett csekkolni a hostelből. Ennek ellenére nagyon szép volt, jól éreztük magunkat, rengeteg mindent láttunk. Ez megér majd egy külön bejegyzést, úgyhogy legközelebb Isztambulról írok. Azért pár képet már facebookon láthattok, természetesen :)

A mai napunk elég érdekesen telt. Úgy éreztük magunkat, mint a középkorban, ugyanis nem volt ezidáig (18.00) áramunk, se meleg vizünk...úgyhogy jobb híján Marie-val beszélgettünk, meg játszottunk tavla-t (olyan mint a backgammon, csak kicsit tér el a szabály), meg olvastunk. Ennyiből állt a napunk. Már-már azon gondolkodtunk, megkérjük az egyik török ismerősünket, hogy hadd töltsük ott az éjszakát, mert áram meg meleg víz nélkül nem bírunk létezni... :D Aztán végül is csoda történt, s lőn áram :)  Egyébként az volt a galiba oka, hogy Seda ( a török lakótársnőm) elfelejtette befizetni a számlát, így hát fogták és kikapcsolták az áramunkat :D Aztán végülis sikerült lerendezni, kifizettük, és végülis (fél 4 helyett, mert akkorra ígérték) 6 órára lett áramunk. Ennyi kellett a boldogságunkhoz :)  Most mind a ketten a gépet ütjük, Marie is blogot ír éppen.

Ezen a héten már voltam suliban, részt vettem 3 órán. Nagyon tetszett. Élvezem, hogy angolul megy az oktatás, hogy külön figyelnek rám, mert pl van olyan óra, ahol egyedül vagyok erasmusos, a többi mind török. De persze olyan is van, hogy vagyunk 7-8-an erasmusosok, és még vagy 15 török diák. A tanárok kedvesek, jó fejek, ahogy a diákok is, próbálnak mindenben segíteni. Attól abszolúte nem tartottam, hogy majd esetleg kinéznek a csoportból, mert hát ennyire már ismerem a törököket :)  Úgyhogy megkaptam az ízelítőt a diákéletből és meg kell mondjam, nagyon tetszik! :) Az egész légkör, úgy ahogy van, a hatalmas kampusz, a rengeteg diák, még azt a hatalmas sort is szívesen kiállom a menzán.
Viccesen indult egyébként ez a sulis hét, mert úgy volt, hogy csak a koordinátoromhoz megyek be az egyetemre, hogy megbeszéljük milyen tárgyaim vannak, azok indulnak-e, stb stb...erre kiderült, mikor lebeszéltünk mindent, hogy ő lesz az angol tanárom. Na meg persze, hogy akkor 12-kor találkounk a 204-es teremben, mert hogy elmondja, mit kell majd tudni az óráról. Huh mondom, az kemény, nem úgy készültem, mint aki ma beül az iskolapadba, de oké. Mit mondhattam volna mást? Aztán persze aznap még volt egy másik órám is. Persze oda is beültem. Először nem tűnt fel senkinek, hogy nem török vagyok :D Aztán amikor elkezdett a tanár angolul beszélni és megkérni a diákokat, hogy angolul mutatkozzanak be, meg mondjanak pár szót magukról, akkor gondoltam, itt az én időm végre :D Mert idáig egy kumma szót nem értettem az egészből, amit magyarázott az elején, persze törökül. De vicces volt, mindenki meglepődött, de a tanár speciel örült neki, hogy legalább miattam kénytelen lesz mindenki angolul beszélni az órán (egyébként is angolul folyik), csak hát ugye akarva-akaratlanul elkezdenek törökül beszélni, mert az jóval egyszerűbb nekik. Na de majd megzabolázom a csoportot :D
A szerdai órát már más erasmusosok is felvették, ez az úgynevezett Special Interest in Tourism....na hát gondoltam magamban, mikor olvastam az órákat, hogy ez biztos valami hülyeség lesz, először nem is akartam felvenni, aztán már a második variáláskor mondtam, hogy egye fene, csak vegyük már fel normálisan a tárgyakat. Aztán kellemesen csalódtam, mert idáig ez tűnik a legérdekesebbnek. Előadást kell csinálni novemberig, kettesével lettünk beosztva. Én először egy lányt kaptam párnak, de hát szegény nem beszélt angolul, én meg mondtam a tanárnak, hogy osszon be olyan mellé, aki tud angolul, mert tökre felidegesített ....jó, tudom, nem beszélhet mindenki nyelveket, de ha felveszi ezt az órát, legalább alapfokon beszélhetne, de még az sem...és akkor mikor mondta a tanár, hogy válasszon mindenki egy turizmus fajtát (pl. egészségturizmus) én próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez milyen jó lesz, mert hogy Magyarországon is, meg Törökországban is rengeteg a gyógyvíz, és hogy ez érdekes téma lenne. Persze hiába mondtam bármit is, bárhogy, nem értette, és sajnos kicsit kiakasztott a lány.....aztán szóltam a tanárnak, hogy ez így nem fog menni, osszon be valaki más mellé ( mert én vele nem vagyok hajlandó dolgozni - persze ezt nem mondtam :D ) akkor már egy olyan srác mellé osztott be, aki legalább beszél angolul :)  Emre-nek hívják, dolgozott már ő is hotelben, hasonló tervei vannak a jövőben, mint nekem. Mesélte, hogy egyik barátja most Budapesten van erasmussal és jövőre ő is szeretne menni, de Lengyelországba. Szóval ennek az órának is jó hangulata volt, leszámítva azt a kis gondot az elején...de megoldódott.

E héten szerdán úgy volt, hogy elmegyünk bulizni. Ahova tartottunk, az a hely már megtelt, mire odaértünk....ezen felbuzdulva elmentünk a belvárosba, beültünk egy helyre és söröztünk meg beszélgettünk. Igen, ÉN IS söröztem....annak ellenére, hogy nem bírom a sört, az ittenit elég könnyen megiszom :D Finomabb nekem, mint az otthoni, nem olyan keserű talán. Aztán sétáltunk még a belvárosban, ettünk kagylót, de mint utólag kiderült, nem nagyon kellett volna, mert másnap Marie is meg én is szarul éreztük magunkat.
Valószínű ez tehette be a kaput....

Holnap barbecue party-ra vagyunk hivatalosak. Elméletileg minden ingyen lesz, nem kell beleadnunk semmit és csak erasmusosokkal ill. az erasmus club török tagjaival fogunk találkozni. A Sapanca tóhoz megyünk majd, úgyhogy remélem jó idő lesz, nem olyan, mint ma, mert ma kivételesen esett. Meg hát ritka unalmas egy nap volt az biztos! :D ilyen még nem volt...remélem nem is lesz!


Most befejezem ezt a bejegyzést, és hogy ígértem, a következő majd Isztambulról szól :)

Ízelítő a török esküvői zenéből :)

És Íme....ahogy megígértem....a török esküvő, ahogy mi hallottuk :D A hang a lényeg, a videón ugyanis nem látszik semmi :D hát sötét volt, na... :)

Arra keltem, hogy fúrnak-faragnak alattunk....nem mintha ez akkora újság lenne, hiszen mindig csinálnak valamit a szomszédok. Ha éppen nem takarítanak, akkor polcot fúrnak, vagy bútort huzigálnak, vagy hajnalban nyitott ablaknál hallgatnak török muzsikát és énekelnek hozzá :D Na most ez tegnap hajnalban nem volt olyan vicces, amikor már szerettem volna aludni. Kb hajnali 2 óra lehetett, hogy haza értem a városközpontból. Egy kedves török ismerősömmel indultunk be a városba, hogy beüljünk valahová, beszélgessünk egy jót. Egyik barátja még útközben felhívta, hogy lesz egy szülinapi buli és hogy nézzünk el. Nem utasítottam el az ötletet, mert másnap úgy sem volt/nincs semmi dolgom, alhatok, pihenhetek ameddig csak akarok. Arról nem is beszélve, hogy török buliban még nem jártam :)
Ahogy odaértünk a bárba, már kb.11 óra lehetett. A hely maga nem volt nagy, nem is voltak sokan, pont elegendően. A zene maxon, a dizájn is a helyén volt, ehhez már csak egy vodkanarancs hiányzott....de ezt hamarosan be is pótoltuk :) Összességében nagyon jól éreztem magam. Voltak nemzetközi ismert számok, de persze a török dallamok sem maradhattak el. Az egyiknél fel is kaptam a fejem, hogy héééééééé ez Tarkan :D :D :D Sokáig nem maradtunk, azt hiszem olyan 1 óra előtt lehetett valamivel, amikor eljöttünk a helyről. Ennyi elsőre elég is volt, meg nem is készültem úgy, mint aki bulizni megy, meg belecsöppeni egy totál új társaságba is fura volt, de aztán megszoktam :)   Igazából ebben leginkább a törökök hozzáállása segít. Annyira segítőkészek, aranyosak, közvetlenek. A magyarokra szokták azt mondani, hogy milyen vendégszerető nép....hát a törökök előttünk járnak ebben :) Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a magyarok nem azok, csak talán a törökök jobban szeretik a külföldieket. Nem tudom...nekem ez a tapasztalatom. Németországról meg ne is beszéljük. Ég és föld :) Így, hogy ott is eltöltöttem pár hónapot, látom a különbséget már most a kettő között. A németek nem szeretik igazán a külföldieket, ennek ellenére aranyosak, meg kedvesek, próbálnak persze segíteni is, de bennük mindig ott marad az a bizonyos távolság. Hát igen...nép és nép között van különbség :)

Azt nem említettem, hogy tegnap(szerdán) elmentünk Marie-val a zöldségpiacra, ami itt van tőlünk egy utcányira. Minden szerdán kipakolnak és gyönyörű zöldséget, gyümölcsöt lehet venni. Az árus, akitől vettük a dolgokat megajándékozott minket még plusz pár répával meg citromokkal :) Biztos értékelte, hogy az ő portékájából vásárolunk :D Mindenesetre mi megint csak jól jártunk ezzel :)


Ma, csütörtök van. Néha-néha esik kicsit az eső, de nem bánom. Ez az első olyan nap, amikor esik, mióta itt vagyok...eddig mindig kánikula volt, 40 fok, sehol egy felhő. Ez a mai időjárás jól esik, már kellett. Azért ennek ellenére még mindig úgy érzem, mintha nyaralnék....se suli, se meló, élem a kis életem.... :) Azt sem tudom, mikor fogok elkezdeni iskolába járni, mert még a papírjaim, amit elküldtem az otthoni egyetemre, hogy írják alá, még nem érkeztek vissza, szóval így stagnálok :) De most így tökéletes...(azért kicsit kíváncsi vagyok milyenek lesznek az órák ) :P

Azt beszéltünk a csajokkal, hogy hétvégén lehet elnézünk Isztambulba. Szombat reggel indulnánk, elfoglalnánk a kis hostelünket, mert az olcsó, egy éjszkára nekünk pedig tökéletes, aztán felfedeznénk a várost :) Ott töltünk egy éjszakát, aztán vasárnap visszajönnénk. Remélem hétvégén azért napos idő lesz... most kivételesen :D

Ja igen....a hanganyag.... megpróbálom feltenni ;)

Sakarya Üniversitesi, a lakásunk és egyéb :) (Hétfő-kedd- szerda szept. 19-20-21.)

Második hetünket töltjük Törökországban, de olyan, mintha már 1 hónapja itt lennénk. Lassan-lassan megtanuljuk, mi hogy működik, és rutinná válik. Pl.:mennyit kell fizetnünk a dolmus-on (minibusz), ha az egyetemre szeretnénk menni, mennyit, ha itthonról a városközpontba, vagy éppen hogy kell megkérdezni a boltban vagy a piacon mi mennyibe kerül. És még persze sorolhatnám....nem hiába, az ember egy tanulékony lény :)
Ma már szerda van, kicsit ellustultam a blogírásban, de igazából időm sem volt kicsit leülni és átgondolni a dolgokat, mindig mentünk valamerre, és annyi időm nem volt egyszerre, hogy még a bloggal is foglalkozzam. Na de most bepótolom :)

Valamelyik nap török esküvő volt a közelben, és olyan hangos volt a zene, mintha mi is ott lettünk volna....Gondoltam 1 percet felveszek a zenéből, hogy ti is halljátok, kb. milyen lehetett :) Fel szerettem volna tenni ide, de sajnos vmi oknál fogva nem engedte, de majd a következő bejegyzésben, mert szeretném, ha hallanátok.

Mindhárom nap ellátogattunk az egyetemre, még vannak dolgok, amit intézni kell az erasmussal kapcsolatban. Megkerestem én is a koordinátoromat, beköszöntem, hogy helló, itt vagyok :) Megbeszéltük, hogy jövőhéten találkozunk, és átbeszéljük a tantárgyakat....bár igazából már kedden kiderült, hogy az órák nagy része (amiket választottam) el sem indul, vagy ha igen, akkor is csak törökül. Úgyhogy most szépen átvariáltam a tárgyakat, végül 4 tantárgyam lesz összesen. Elméletileg már ezen a héten (szept.19-től) elkezdődött volna a tanítás, de itt azért máshogy mennek a dolgok. Ez az első hét, ami azt jelenti, hogy a diákok csak beköszönnek a tanárnak, vagy be sem mennek :) Egyébként annyira másak a törökök. Itt nem látom azt, hogy mindenki rohanna, tök lazán vesznek mindent...nekem is azt mondta Marie (a francia lakótársam) töri tanára, hogy ohhh, ráérek még a tárgyakat felvenni :D mondom oké :) de nekem tetszik ez a mentalitás...nincs idegeskedés, csak "take it easy" :) A tanárok, koordinátorok nagyon jó fejek, beszélgetnek veled szívesen, közvetlenek....sőt van 2 tanár is,aki el szokott járni velünk a városba, ha megyünk többen beülni valahová, mondjuk az erasmusosokkal.  Szóval teljesen más az egész légkör itt. És ez tetszik....tegnap voltunk az egyik tanárnál az irodájában, ahol elméletileg dolgozott....na de hát egész nap megy a teázás, kávézás....nincs lóti-futi...de már kezdjük átvenni a szokásokat... most is teát iszogatunk Marie-val :)

Ma (szerda) megkaptuk az ideiglenes diákunkat, így már valamivel egyszerűbb lesz az élet a kampuszon :) mert igazából azzal juthatsz be a kampusz területére, az kell ahhoz, hogy tudj ebédelni....úgyhogy nem árt, ha van :) Kedden első ebédünket azért sikerült diákigazolvány nélkül is elfogyasztani :) Nagyon jó árban van, (1,50 líra, ezt szorozzátok meg 120-al = Ft) és finom is, nekem meg elég is egyszerre :)

Hétfő este beültünk egy kellemes helyre (Garden park a neve), ahol erasmusosokkal találkoztuk, konkrétan 3 román lányt ismertem meg, de sajnos egyik sem szimpatikus annyira :P De most komolyan....nem tudom mért
egyébként. Ha jól emlékszem, akkor mind a hárman Bukarestből jöttek.

Olyan volt, mintha egy erdőben lettünk   volna, magas fák vettek minket körül, víz, amin kacsák úszkáltak, szóval nagyon hangulatos volt  :)








Egy volt  a baj, hogy nagyon szeles volt az idő már este, és teljesen lefagytam :D
Ennek ellenére jól éreztem magam... :)







Most már rakok fel pár képet a lakásról, mert eddig erről nem nagyon volt szó :)
Nos ez lenne az udvar és a bejárat:

a nappalink

a szobám :)

Az erkélyünk, és még grillezni is tudunk :) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Valahogyan így nézne kis a lakás :) Természetesen a többiek szobájáról nem készítettem képet, nem rontok bele az intim szférába :P 

Akkor most jöhet az egyetem. Mint már említettem, dolmussal (minibusz) kell mennünk odáig, mert egy dombon van és elég meredek odáig az út és hosszú lenne gyalog. A kapunál őrök szállnak fel, hogy megkérdezzék, ki milyen célból szeretne belépni az egyetem területére. Minden szaknak van legalább 1 külön épülete, de a mérnököknek több is. Az enyém a fenti képen látható (isletme=üzleti-t jelent). Ebben az épületben folyik a turizmus oktatás, meg pl. a nemzetközi kapcsolatok szak is itt található. 

A könyvtár épületében, legfelül van egy kis büfé, ami rendelkezik egy terasszal is. Gyönyörű a kilátás a Sapanca tóra:

És akkor íme pár kép a hattttttalmas Kampüs területéről :) 

 

Ez a Kampüs Cafeteria, a földszinten inkább gyorskaják vannak, meg playstation, ping-pong asztal, biliárd....szóval nem egy átlagos egyetemi épület :) A másodikon pedig a menza található. Egy ebéd 1,50 líra, de ezt már említettem :) 

töri részleg.... :P

itt lehet netezni, tele van gépekkel az épület

 

Ez pedig egy egyetemi hotel a kampuszon

büfé az egyik épületben

 

a teniszpálya sem maradhat el :)

Remélem ennyi kép kielégítő a számotokra :) 

Egyébként lehetetlen bemutatni csak képekben ezt a nagy területet....van még itt egy most épülő Stadion szerűség, meg fitnesscentrum és persze rengeteg oktatási épület. Olyan mint egy kisebb város....büfékkel, postával, papírírószer boltokkal, pénzautomatákkal...szóval van itt minden :)

 

Mára nagyjából ennyit terveztem, remélem sokan olvassátok majd, mert megszenvedtem ezzel is....hibát írt ki nagyon sok képnél, a hanganyagot sem sikerült feltennem ebben a bejegyzésben és ráadásul azt hittem, hogy el is veszett az, amit először írtam....DE! megtaláltam a piszkozatban....hála istennek :D 

Szóval...még egy török esküvős hanganyaggal adós vagyok, nem felejtem el :) A legközelebbi bejegyzésben benne lesz ;)  

 

 

 

Egy nap Iznik-ben

Mielőtt belevágnék pénteki kirándulásunk mesélésébe, először talán bemutatnám a várost :) Csak hogy képben legyetek...ehhez persze a wikipédia nagy segítségemre lesz, tudjátok, a töri nem a szívem csücske :D
Nos: Iznik (latinul Nicea, görögül Nikaia) Törökország nyugati felén, Bursa tartományban fekszik, az azonos nevű körzet központja. Neve az ókori niceai zsinat és kerámiája miatt ismert világszerte. Műemlékekben gazdag, csendes, hangulatos kisváros. i. e. 2500 körül alapították. Ancore vagy Helicore volt az eredeti neve. Nagy Sándor halála után Antogoneia lett a neve az akkori uralkodója után. 325-ben és 787-ben tartották két híres zsinatát. Az előbbi volt az, amelyik gyakorlatilag kidolgozta a ma vallott alapvető keresztény hitnézeteket. Többször is elfoglalták a keresztesek, s 1331-ben vált végleg az Oszmán Birodalom részévé. A 17. században a kerámiakészítés egyik fellegvára.

Tehát egy igen régi és kellemes kis városban jártunk Marie-vel, a francia lakótársammal :) 

A reggeli ébredés és készülődés elég sokáig elhúzódott, és bár 11-re már kint voltunk a buszterminálon, csak 12-kor indult busz Iznikbe. Sebaj, megvettük a jegyet, de csak a felét kellett kifizetnünk :P Biztos szimpatikusak voltunk a jegyeladó pasasnak, de mi ezzel csak jól jártunk :D 

 a jegyünk Adapazari-ból Iznik-be

Míg ott vártunk a busz indulásáig, kimentünk a váróból, mert itt még mindig kánikula van, napok óta és kint legalább járt a levegő. Természetesen nem hagyhattak minket itt sem szó nélkül, egy buszvezető meg is kérdezte, beszélünk-e németül. Mondom hogyne :D Aztán vele társalogtam kicsit, míg el nem indult az ő járata. Mint kiderült, 10 évet élt Németországban, Hanau-ban, ezért beszéli a nyelvet, és tényleg egész jól beszélte :P Aztán egy másik nagyon aranyos kis buszvezető bácsika, aki akár már 60-70 éves is lehet (sajnos elég rossz vagyok, ha meg kell saccolnom, ki hány éves) megkérdezte, kérünk-e teát. Hát hogy a fenébe ne kértünk volna :) Egy telefonjába került és máris jött a teánk :D Természetesen nem fizettünk érte :) 

Ez a bácsika volt az :) na meg a buszunk a háttérben

Aztán délben el is indultunk. Kb másfél óra volt az út, de kellemesen telt. Miután leszálltunk a buszról Iznikbe, utunkat egy román kori színházhoz vettünk. Fura volt számomra, hogy abszolúte nem törődnek ezzel a hellyel. Gazos volt, néhol firkákat láttam a köveken, szóval tényleg el volt hanyagolva. Pont azt mondtam Marie-nek, Magyarországon már az alapból fizetős lenne, hogy egyáltalán megnézzük közelebbről. Meg csak törődnénk egy római színházzal....nem?! Mivel Marie történelem szakos Franciaországban, felvilágosított, hogy a törökök nem igazán foglalkoznak más népek emlékhelyeivel, fennmaradt épületeivel, csak a sajátjukéval, így hát ezt sem tartják becsben, hiszen nem török. Érdekes hozzáállás, de hát ilyenek törökök...Egyébként még így is volt egy hangulata a helynek.

Ezután az Iznik Gölü-höz, azaz az Iznik tóhoz mentük...Első pillantásra azt mondanám ez már tenger, de neeem."Csak" egy tó. :) De gyönyörű volt nagyon! Tettünk egy sétát a partján, belemerészkedtünk bokáig, sajnos túl kavicsos volt az alja, úgyhogy csak pár percig élveztük a hideg vizet. Legalább felfrissültünk kicsit.

Ezután elindultunk felfedezni a várost. Rengeteg látnivalója van, (főleg Törökország bizánci korából) annak ellenére, hogy nem egy nagy város. Először azonban kerestünk egy jó kis helyet, hogy megebédeljünk. Természetesen török ételt rendeltünk, jól is laktunk vele és mint mindig, isteni volt. Most már telehassal indulhattunk nézelődni. Legelőször I. Murat Hamam szultán fürdőjét néztük meg. Különösebben nem nyűgözött le a dolog, de érdekes volt. :)  

 

                                                                   Ezt követően jöttek a dzsámik :) 

         Haci Özbek Dzsámija                                                                             Esrefzade Dzsámi

             Szulejmán Pasa Medreszéje

                                                                                                                   Mahmut Celebi Dzsámi

Kutubuttin Dzsámija és a Múzeum

A zöld dzsámi....azért nevezik így, mert zöld a minaret

Hatalmasat sétáltunk a városban, míg ezeket mind végigjártuk. Ebbe a zöld mecsetbe természetesen bementünk, mert ez híres turista látványosság. Remélem láttátok a képet is, hogy néztem ki :) Facebookra feltettem, ott megtaláljátok....szerintem olyan vagyok mint egy cigány asszony :D A kendővel meg szoknyával...Természetesen nem maradhatott el az sem, hogy valamit ne vettem volna. Mivel (tudjátok) fülbevaló imádó vagyok, hát azt vettem :) Természetesen egy olyan mintázatot választottam, ami Iznik-re jellemző.

  Még ellátogattunk a Lefkei kapuhoz, azért elég jól megmaradtak a várost egykoron körülvevő falak ill. kapuk. Emögött egy temetőt találtunk, hát gondoltuk, megnézzük, milyen egy török temető. Igazából hasonlít a magyar stílushoz, bár voltak olyan sírkövek, amikre ráírták, miben hunyt el az illető. 

Ezután elballagtunk a buszállomásra, ahol még 3an megkérdezték, honnan jöttünk. Meg is invitált egy horgász, ha legközelebb arra járunk, szóljuk be az üzletébe, és hoz nekünk halat :D :D :D 

Végül megérkezett a buszunk, fél 8kor indultunk vissza Sakarya-ba. Jól elfáradtunk, egész nap mentünk, ráadásul 35 fok volt. Ennek ellenére volt egy nagyon jó napunk, és megérte ellátogatni ebbe a kis városba. 

Ma már vasárnap van. Holnap kezdődik elméletileg a tanítás az egyetemen. Igazából nem tudom még, pontosan hogy lesznek az óráim. Holnap megkeresek egy tanárt, aki remélem, majd segít nekem eligazodni. 

Kíváncsi vagyok már, milyen lesz itt órákra járni, milyenek lesznek a tanárok, a diákok, az erasmusosok....szóval minden! :) Remélem veletek minden rendben van, vigyázzatok magatokra, én is igyekszem! Sok puszi Sakarya-ból :)

Kedd, szerda és csütörtök történései röviden :) (szept. 13.-14.-15.)

Mit ne mondjak, fura volt az első éjszakám. Új ágy, szoba, környezet.....kicsit megviselten ébredtem és még a hátam is megfájdult, mert nem nagyon vagyok hozzászokva a puha matracokhoz és sajnos az enyém elég puha.  Most már aztán semmi gondom, jókat alszom, talán már sikerült hozzászoknom. :)  Na de most inkább arról mesélek, mi történt ebben a három napban.

Kedd:
Gondoltuk, elnézünk az egyetemre, hogy legalább azt tudjuk, merre hány méter, hogyan is megy ez  itt :) Egyből gondunk adódott, mert nem tudtuk igazán merre induljunk, hogy fel tudjunk szállni a "dolmus"-ra. Ami így néz ki:

Megkérdeztünk egy előttünk parkoló hapsit....mivel nagyon nem értettük mit magyaráz törökül, ezen felbuzdulva elfuvarozott minket. Először csak azt hittem, megmutatja, hogy hol a megálló, ahol majd fel kell szállnunk a dolmusra, de végül megértettük, hogy szívesen el is visz minket :) Egy képet azért csináltam sunyiban :D

Az autó nem mondható autónak, sőt, azt hittem le is robbanunk az egyetemre vezető meredek úton, mert kb. 20-tól többel nem bírt menni felfelé :D de vicces volt...meg nagyon jó fej volt a hapsi is...szóval így eljutottunk az egyetemhez. Érdekes egyébként, mert őrök állnak az egyetem kapujánál és mindenkit megkérdeznek, hogy mért is akar belépni a kampusz területére. Még a buszra is felszállnak és végig kérdezik az embereket :D Erről majd elkövetkezendő sulis napjaimkor készítek képet is :) Egyébként hattttttalmas a kampusz területe, rengeteg épülettel, bazi nagy ebédlővel, rálátással a Sapanca tóra.....gyönyörű! De erről is később...
Este pedig Seda (török lakótárs) barátaival találkoztunk és beültünk egy nagyon kellemes helyre, ahol kivi ízű teát ittam na meg persze vizipipáztunk :) Ami azért annyiban eltér a hazaitól, hogy nagyon sokáig lehet szívni, sokáig tart.

 
Szerda:
Nagy nap volt a mai, leginkább Seda, török lakótársnőm életében....szülinapja volt.
Mielőtt elindultunk volna az esti beülős-beszélgetős-ünneplős esténkre Adapazariba(a városközpontot hívják ígym ill. ez a tulajdonneve...eleinte azt hittem magának a városnak van 2 neve,de fel lettem világosítva), szóval készítettem nekik lecsót :) Ízlett mindenkinek, úgyhogy nagy volt az öröm :P

Ezután pedig elindultunk, hogy megünnepeljük Seda szülinapját, ami nagyon jól sikerült, kellemesen telt. Sok embert megismertem, mindenki nagyon aranyos volt, de tényleg, a magyarokat törököknek tekintik, úgyhogy szeretnek minket :D ha megkérdezik, honnan jöttem, csak annyit mondok: madzsarisztán :D (törökül leírva: Macaristan) szóval nem áll messze a "magyar" szótól :) (ez sem) ennek mindenki megörül, és elkönyveli, hogy testvér nép... :) Szóval eddig csak jó tapasztalataim vannak róluk :)

                                                          Ő pedig az est ünnepeltje,Seda

Csütörtök: 

Ellátogattunk ismételten az egyetemre, immáron dolmussal :) Úgy működik, hogy intesz a minibusznak, az megáll egy pillanatra, de már indul is tovább...leülhetsz, szépen nyugodtan előkészítheted a pénzecskédet és később is odanyújthatod a buszvezetőnek, mert hogy közben még a "kasszát" is kezeli. Tőlünk az egyetemig 1 lírába kerül a jegy, annyit kell mondani a sofőrnek, hogy 1 diák, azaz: bir öğrenci  (kiejtve: bir örendzsi).

Majd ismételten szólsz a sofőrnek, ha le akarsz szállni valahol és meg fog neked állni :)

Az egyetemen elintéztük a "lejelentkezést", majd értesítenek, mikor kell mennünk a tartózkodási engedélyért. Seda kicsit körbevezetett minket, találkoztunk egy-két tanárral, bár engem egyik sem fog tanítani, csak a lakótársamat. De ismételten rendesek voltak, ittam kávét, teát, mindent ingyen és bérmentve:) Annyira közvetlenek a tanárok is, hogy hihetetlen, meg lazák. Tegnap még Seda szülinapibuliján ücsörögtünk az egyikkel, ma meg ott ül az íróasztal mögött :) szóval fura...de nagyon tetszik, hogy így állnak hozzá a dolgokhoz. Remélem a turizmus szakon is hasonlóak lesznek :) 

Sok időt eltöltöttünk a kampuszon, utána hazajöttünk, este pedig egy török ismerőssel barangoltunk a belvárosban. Ettünk, ittunk, vízipipáztunk, és persze rengeteget beszélgettünk. Kb. hajnali fél 3-ra értem haza, és nagyon jól éreztem magam. és persze az elmaradhatatlan kép a nem tudom már milyen fajta kebap-ról, de van vmi neve neki...majd megkérdezem megint, mert mindig elfelejtem :D 

  jól néz ki,mi?! :)

1. nap: repülőút Istambulba, érkezés Sakarya-ba

Nos igen....nem gondoltam, hogy teljesen zökkenő mentes lesz az odaút, de azt sem hogy majdnem lekésem a gépemet...annak ellenére, hogy 1 órát ácsorogtunk a terminálon arra várva, mikor írják ki, hogy melyik pultnál lehet becsekkolni, majdnem sikerült itthon maradnom. Természetesen elkísért az én kis családom összes tagja, már-már azon poénkodtunk, hogy lehet nem indul a gép (vagy csak késéssel), amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az isztambuli járatot leszedték az induló járatok közül. Na, egyből rohanás, érdeklődés, kérdezősködés, míg végül az egyik "malev"-os pultnál sikerült becsekkolnom, ám azzal riogattak, hogy lehet a csomagom már nem ezzel a járattal érkezik meg, mert már lezárták a kapukat....kb fél óra volt az indulásig. Ebben csak az a szép, hogy nem tájékoztatják normálisan az embert, nem szívhatom ki a kisujjamból, hol kell becsekkolnom...na mindegy....Gyorsan kiosztottam 2 puszit mindenkinek, hosszabb búcsúzkodásra így nem nagyon jutott idő. Szó szerint rohantam az átvizsgáló kapuhoz, onnan az útlevél ellenőrzéshez, utána pedig a B4-es kapuhoz. Végül odaértem a kapuhoz, ahol már a másik erasmusos magyar lány is várt. Most már csak azon kellett izgulnom, hogy a csomagom is elérje a repülőt. :) Ám nagy szerencsém volt, pont akkor hoztak mg 3 feladandó bőröndöt, amikor épp szálltunk be a gépbe. Pont megláttam az enyémet, úgyhogy nagyon boldog voltam... kezdeti akadályok leküzdve :D

A repülőút gyönyörű volt, nem is tartott sokáig, hamar eltelt az idő a szendvics majszolással,olvasással, kávéiszogatással na meg nézelődéssel...gyönyörű hegyeket, nah meg persze vizet láttam onnan nagyon magasról :) mint például ez:

Aztán megérkeztünk Isztambulba :)

Minden ki van szépen táblázva, hamar megtaláltuk a metrót, ami inkább hasonlít egy otthoni villamoshoz, mert alig megy a föld alatt :) De nagyon modern volt. Ahogy a buszok is...10 megállót mentünk a metróval, az "otogar"-ig (autóbusz pályaudvar). Itt egyből lecsaptak ránk. Egy jól öltözött fiatalember (valószínű az ottani cégek egyik embere volt) megkérdezte hova szeretnénk utazni, mondtuk, hogy Sakarya (Adapazari) lenne az uticél. Egyből invitált, hogy csak kövessük őt...még a csomagomat is hozta. Elvitt minket a VIB nevezetű utazási irodához, ahol megválthattunk a jegyünket. 19 török lírát fizettünk, 157 km-ért és nagy meglepetésünkre vizet, kávét és még kis sütit is kaptunk az úton. Arról nem is beszélve, hogy mindenki előtt volt egy kis képernyő, amin vagy zenét lehetett hallgatni, vagy tv-t nézni és kaptunk hozzá egy fejhallgatót.
Sajnos erről képet nem készítettem, ez már egy másik buszon volt, Iznik felé, itt is volt kiszolgálás, csak képernyő nem :) De ennek ellenére ez is tetszett :)

Sakarya-ban már vártak rám, kijött elém a török lány, akinek az albérletében élek, meg a francia lány lakótársam is. Szóval nagyon rendesek voltak, később őket is bemutatom majd :)
Hazavánszorogtunk a nagy pakkjaimmal, elfoglaltam a kis szobámat, majd elmentünk enni, mert már mindenki éhes volt. Természetesen török ételt rendeltünk, mert hát első vacsoránk, ez így dukál :)
Tádáááám, ez lenne a "lahmacun" :) isteni! ;)

Természetesen elfogyasztottuk utána a kis teánkat és tele is volt a pocak :)
Rengeteg mindenről beszélgettünk, többek között a török kávéról is, amit aztán hazaérkezés után el is készített nekünk a török lány lakótársam. Kb. este 10-11 óra körül meg is sikerült inni, így nem aludtam hajnal 2-ig, de nagyon finom volt.
Íme, ő lenne Seda, a török lány, és a legelső török kávém az esti órákban :)

Merhaba! :)

Üdv mindenkinek....ez lenne az én kis blogom Törökországról :)
Gondoltam, talán így egyszerűbb beszámolni a dolgokról, mert így biztos, hogy nem hagyok ki fontos dolgokat, amiket mondjuk lehet elfelejtenék egy privát beszélgetés során. Úgyhogy remélem olvasgatjátok majd, így kaptok egy képet hogy hogyan is élek a naaaagy Törökországban :) 
So let's get it started ;)