Isztambul 1.nap

Aztamindenit....hogy én milyen lusta vagyok:) Na jó, egyébként nem csak lustaság kérdése, hogy nem írtam ilyen hosszú ideje. Egyszerűen nem jutok el odáig, hogy akkor most leülök, összeszedem a gondolataimat és megpróbálom részletezni az eseményeket....nem gondolnátok, de rengeteg idő, míg úgy megszerkeszted az egészet, hogy tényleg jó legyen.

Ott hagytam abba, hogy Isztambul megér egy külön bejegyzést. Akkor most erről próbálom összeszedni a gondolataimat :D
Még szeptember volt, amikor ott jártunk. Ahogy említettem, egy hétvégét töltöttünk ott, pontosan 2 napot. Szombat reggel indultunk Sakarya-ból, vonattal, ami 8 líránkba került és majdnem 3 óra hosszába. Mehettünk volna busszal is, de az a duplája ennek, és 2 órát így is úgy is utazni kell, az meg még ráadásul forgalom függő is. Szóval jobbnak láttuk a vonatot.
Kemény 3 óra után megérkeztünk Haydarpaşa Garı -ra, azaz Isztambul egyik legforgalmasabb vasútállomására.

Itt várnunk kellett a következő induló hajóra, ugyanis ez az oldal még Ázsia :)  Addig gyönyörködtünk a tájban...a tengerben, a hajókban, a madarakban...és persze fényképeztünk jobbra-balra :D

Aztán amikor láttuk, hogy érkezik egy hajó, akkor elindultunk a pénztár felé. Megváltottunk a jegyünket, ami 2 líránkba került. Zsúfolódtunk a tömeggel fel a hajóra, kicsit olyan érzésem volt, mint valami koncerten...mindenki törekszik előre, hogy többet lásson :D Persze hely volt bőven, mi is le tudtunk ülni és élveztük a hajóutat Ázsiából Európába :)  Hatalmas volt a szél, mondanom sem kell.....egy normális képet nem tudtunk csinálni, mert minden irányból fújt a szél :D Azért egyet felteszek, hogy elmosolyodjatok rajta és átérezzétek a helyzet komolyságát és egyben szomorúságát....(Pedig milyen jó kép lehetett volna... :D )

 

Hát igen....na de sebaj, ilyen is kell :D Szóval Európa felé vettük az utunkat... :) Kb. 15-20 percet utazhattunk a hajóval, de engem már akkor megfogott a város, pedig még csak messziről láttam az épületeket, a Boszporousz hidat, a nyüzsgő életet, Alig vártam, hogy belevessük magunkat mi is :) 

A túloldalon már Európa várt minket :) Kicsit hazaibbnak éreztem, már a gondolatot is... :) Leszálltunk a hajóról és kb 10 percet vártunk Seda egy nagyon jó barátjára, Erdem-re, aki isztambuli, így kaptunk egy idegenvezetőt is :) 

Ezután elindultunk, megkeresni a hostelünket. Annak ellenére, hogy még Erdemnek sem volt fogalma arról, hogy pontosan hol lehet, elég könnyen megtaláltuk. Azért sétáltunk vagy 30 percet....hatalmas Isztambul....ezt a következtetést már akkor levontam :D Nagyon meleg is volt, úgyhogy alig vártam, hogy lerakhassam a cuccomat, hogy ne kelljen magammal vonszolnom, mert az is csak a bajnak volt.

Láss csodát...megtaláltuk a hostelünket. Kb. 3 perc sétára volt a Hagia Sophia-tól :) Én voltam, aki elsőnek megpillantotta a hostelt, úgyhogy engem illetett a dicsőség :P :D :D :D 

Lepakolhattam végre a cuccaimat....már nagyon nyűgös voltam, úgyhogy ideje volt megszabadulni tőlük :D Ki is fizettük azt az egy éjszakát, egészen pontosan 25 lírát hagytunk ott. (Én csak 24-et, mert nem volt több apróm és eltekintettek attól az egy lírától :) ) Ezután elmentünk enni, majd miután tele lett a hasa mindenkinek, meglátogattuk a Nagy Bazááááárt :) 

 

Mondanom sem kell, tényleg nagy volt :D Tele árusokkal, emberekkel, ékszerüzletekkel, szőnyegárusokkal, lámpákkal, kerámiával, bőrrel...stb stb....persze lecsaptam az ékszerekre egyből...aztán amikor már több helyen is csillagos árat kértek, (hiába a nagy alkudozás) lemondtam róluk :D De egy cseppet sem bántam...

A következő állomás a Kék mecset volt, más néven Ahmed szultán mecsetje. Régen belső falait kék csempék borították, ezért kapta meg a kék mecset nevet is. Az 1600-as években épült, a Sultanahmet városnegyedben található, vele szemben pedig az Hagia Sophia. 

Mielőtt beléptünk volna a mecsetbe, le kellett húznia a cipőnket és beletenni egy szatyorba, amit a bejáratnál adtak. Ki is volt jelölve az a terület, ahová a saját cipőddel már nem léphettél. Kendőt is kaptunk, bár odabent szinte mindenki levette a fejéről, így hát pár perc után mi is így tettünk. Egyébként annak is meg volt a hangulata, hogy a kendő a fejünkön volt. Kicsit odaillőnek éreztem magam :) Aztán ugyanez a herce-hurca kifelé....
Következő állomás Hagia Sophia és a Topkapı Sarayı, azaz a Topkapi Palota. Sajnos csak kívülről láttuk ezeket, mert hatalmas volt a sor és nagyon drága a belépő. Most arra várunk, hogy megkapjuk a diákunkat, mert azzal múzeumkártyát tudunk igényelni, amivel ingyen bemehetünk bármely múzeumba Törökországban, 1 évig :) Úgyhogy remélem mihamarabb sort kerítünk rá. 

                                                                Az Hagia Sophia előtt

                                                                  A  Topkapı Sarayı

És hát ami teljesen lenyűgözött, az a Yerebatan sarnıçı volt. azaz az elsüllyedt palota, avagy bazilika ciszterna. Az én fényképezőm sajnos (bármennyire is modernek ezek már) nem tudta visszaadni valós szépségét a helynek, viszont Marie és Seda gépe már egy professzionáliabb változat, nekik sikerült....Ennek ellenére érdemes begépelnetek a helynek a nevét a google-be, mert ott gyönyörű képek vannak róla. 

 Ahogy sétáltunk a Sultanahmed negyedben, zenére lettünk figyelmesek, így hát közelebb mentünk. Mint kiderült, katonai zenét játszottak, méghozzá valamilyen harci toborzó zenét. Leültünk, hogy mi is meghallgassuk, mert érdekesnek tűnt. :) Erről is készítettem videót, de ebben a bejegyzésben nem teszem fel, mert soha az életben nem tölti fel :D Majd a következőben. Azért egy képet mellékelek róluk is :)

Ezután elindultunk a Taksim utca felé. Ez igazából Isztambul szíve, a fialatal turisták paradicsoma....tele bárokkal, kávézókkal, klubokkal, boltokkal. Naponta kb 3 millió ember fordul meg itt, mindenki megy minden irányba, az autókra is figyelni kell, mert néha ők is keresztezik az utat. Ehhez képest a miskolci nyüzsgő belváros egy falu :D  Jah és persze nem elfelejtendő megemlíteni Isztambul jelképét, a híres-neves villamost, ami kb 20-al közlekedik az utcán, és mondjuk úgy 10-15-en ha elférnek rajta :)

Persze folyamatosan csilingel, ahogyan az autósok is dudálnak...Ezt érdemes lenne egy levideóznom, hogy a törökök hogy vezetnek és közlekednek. Néha még most is szívbajt kapok, mert olyan hirtelen állunk meg, vagy majdnem levisszük a másik tükrét, vagy egyszerűen csak kikerüljük a piros lámpánál várakozó sort és beállunk előre :D :D ez a kedvencem.....vagy pl a múltkor a belvárosból olyan autóval mentem haza, amibe 8 ember befér és végül is úgy funkcionál mint egy busz, csak autó...na de a lényeg, hogy épp délutáni csúcs volt a városban, és a sofőr gondolt egyet, felhajtott a járdára, hogy kikerülje a kocsisort, majd mint aki jól végezte dolgát, beállt a sorba, előre, egy másik autó mögé :D :D hát mondom....ilyen nincs...Itt mindenki megy, amerre akar, az sem baj, ha az utcába behajtani tilos....a múltkor a rendőrök előtt szaladtunk át az úton a többiekkel :D itt olyan, hogy zebra, nem is létezik, még sztem hallani sem hallottak róla. Ott mész át az úton és úgy, ahogy tudsz :D Senkit nem érdekel. De még az sem baj az autósoknak, hogy nincs 3 sáv az úton....csinálnak ők maguknak :D szóval eszméletlen.....nekünk erasmusosoknak mindig kikerekedik a szemünk, mindenki megjegyzi, hogy ez nálunk nem így megy ám, meg keményen megbüntetné őket a rendőrség...de itt... :D háhááá....tényleg, a múltkor a kocsi, amiben ültem, a rendőrautóra dudált rá, hogy haladjon már gyorsabban :D  hát komolyan...ezt leírni nem lehet, ahogy ezek közlekednek :D majd tényleg csinálok videót, ha tudok.

Na de...visszatérve a Taksimhoz és az Istiklal sugárúthoz, a mi kis szórakozó negyedünkhöz....legelőször is, megkajáltunk :) a nagy mászkálásban megéhezik az ember...majd haladtunk a Taksimon végig, közben meg-megállva egy-két helyen. Ilyen volt pl. egy templom! Igen...egy templom....

 Majd ezután a Nevizade-ra igyekeztünk. Ez a rész talán a legpezsgőbb este illetve éjszaka.

Egymás hegyén-hátán sorakoznak az éttermek, török kajáldák, boltok, pubok, bárok....hihetetlen milyen mozgás van ott. Ehhez képest elég keskeny a járda, kevés a hely ennyi embernek, főleg, hogy az éttermek ki is pakolják az asztalokat, székeket ugye az utcára, hogy legyen "teraszuk" :) Szóval kicsit olyan volt nekem, mint egy mini New York (annak ellenére, hogy még nem jártam New Yorkban :D) mert ezek az éttermek, bárok több emeleten át húzódtak. Mintha már nem lett volna több hely odalent, elkezdtek az ég felé terjeszkedni. Értem ez alatt, hogy rengeteg a tetőbár, klubb...mi is ilyen helyre mentünk és gyönyörű volt a kilátás. Kicsit megnyugtató is volt számomra, alattam a nyüzsgést nézni és tudni, hogy én csak felülről figyelem az eseményeket és nem kell arra koncentrálnom, hogy ne vigyen el a tömeg, meg hogy hol vannak a többiek....

Itt már Hasan is velünk volt, Seda egy másik barátja, őt is nagyon bírom....aranyos...akárcsak a többiek. Angolul is egész jól beszél. Mikor már kicsit fáztunk, elindultunk, hogy esti sétát tegyünk a Taksimon :)
Persze egy emberrel nem lett kevesebb a tömeg, sőt :D De nem bántuk, első éjszakánk a Taksimon :D Mászkáltunk, boltokat nézegettünk, na meg persze ettünk.....mégpedig Islak hamburgert....Isteni finom!!!!!

Ezután elbúcsúztunk Hasan-tól, és maradtunk hárman, Seda, Marie meg én. Nekem időközben megfájdult a fejem....pedig ittam, ettem rendesen. Valószínű a meleg és a mászkálás miatt történhetett a dolog...na de mivel Isztambulban voltunk, nem akartunk még visszamenni a hostelbe és aludni, ezért visszamentünk a Nevizade-ra és beültünk egy másik helyre, ahol nem volt olyan hangos a zene, a fejfájásom miatt. Természetesen itt is az épület tetején voltunk. Jobban tetszett ez a hely, mint a másik, mert olyan volt, mint egy terasz.... :)

                                                                          az "át- és lelátás" :D

                                                                            Seda-val

Természetesen a nap végére már mindegyikőnk leeresztett mint egy lufi...annyit járkáltunk, hogy a lábamat nem éreztem már. Kicsit még beszélgettünk, megittuk az italunk és a hostel felé vettünk az irányt. Az is kb 30 perc gyaloglás volt, ha nem több....de az esti fények is gyönyörűek voltak....

Így telt el az első napunk Isztambulban. Örültünk, hogy végre alhatunk....gondoltam én is, hogy majd hamar elalszom, mert nagyon fáradt voltam...erre persze rácáfoltam...az éjszakáról és a második nap eseményeiről majd a következő bejegyzésben mesélek! :)