2011. szeptember 30., péntek

Több, mint egy hete írtam utoljára. Azóta azért zajlott az élet :) Hétvégén elmentünk Isztambulba, 2 napot töltöttünk ott, de megállapítottuk, hogy ennyi nem elég erre a hatalmas városra. Rengeteget gyalogoltunk, úgy elfáradtunk már a végére, hogy csak beestünk az ágyba a hostelben. Az is nehezítette a dolgunkat, hogy meleg volt, meg vasárnap még a csomagunkat is vinnünk kellett magunkkal, mert ugyebár ki kellett csekkolni a hostelből. Ennek ellenére nagyon szép volt, jól éreztük magunkat, rengeteg mindent láttunk. Ez megér majd egy külön bejegyzést, úgyhogy legközelebb Isztambulról írok. Azért pár képet már facebookon láthattok, természetesen :)

A mai napunk elég érdekesen telt. Úgy éreztük magunkat, mint a középkorban, ugyanis nem volt ezidáig (18.00) áramunk, se meleg vizünk...úgyhogy jobb híján Marie-val beszélgettünk, meg játszottunk tavla-t (olyan mint a backgammon, csak kicsit tér el a szabály), meg olvastunk. Ennyiből állt a napunk. Már-már azon gondolkodtunk, megkérjük az egyik török ismerősünket, hogy hadd töltsük ott az éjszakát, mert áram meg meleg víz nélkül nem bírunk létezni... :D Aztán végül is csoda történt, s lőn áram :)  Egyébként az volt a galiba oka, hogy Seda ( a török lakótársnőm) elfelejtette befizetni a számlát, így hát fogták és kikapcsolták az áramunkat :D Aztán végülis sikerült lerendezni, kifizettük, és végülis (fél 4 helyett, mert akkorra ígérték) 6 órára lett áramunk. Ennyi kellett a boldogságunkhoz :)  Most mind a ketten a gépet ütjük, Marie is blogot ír éppen.

Ezen a héten már voltam suliban, részt vettem 3 órán. Nagyon tetszett. Élvezem, hogy angolul megy az oktatás, hogy külön figyelnek rám, mert pl van olyan óra, ahol egyedül vagyok erasmusos, a többi mind török. De persze olyan is van, hogy vagyunk 7-8-an erasmusosok, és még vagy 15 török diák. A tanárok kedvesek, jó fejek, ahogy a diákok is, próbálnak mindenben segíteni. Attól abszolúte nem tartottam, hogy majd esetleg kinéznek a csoportból, mert hát ennyire már ismerem a törököket :)  Úgyhogy megkaptam az ízelítőt a diákéletből és meg kell mondjam, nagyon tetszik! :) Az egész légkör, úgy ahogy van, a hatalmas kampusz, a rengeteg diák, még azt a hatalmas sort is szívesen kiállom a menzán.
Viccesen indult egyébként ez a sulis hét, mert úgy volt, hogy csak a koordinátoromhoz megyek be az egyetemre, hogy megbeszéljük milyen tárgyaim vannak, azok indulnak-e, stb stb...erre kiderült, mikor lebeszéltünk mindent, hogy ő lesz az angol tanárom. Na meg persze, hogy akkor 12-kor találkounk a 204-es teremben, mert hogy elmondja, mit kell majd tudni az óráról. Huh mondom, az kemény, nem úgy készültem, mint aki ma beül az iskolapadba, de oké. Mit mondhattam volna mást? Aztán persze aznap még volt egy másik órám is. Persze oda is beültem. Először nem tűnt fel senkinek, hogy nem török vagyok :D Aztán amikor elkezdett a tanár angolul beszélni és megkérni a diákokat, hogy angolul mutatkozzanak be, meg mondjanak pár szót magukról, akkor gondoltam, itt az én időm végre :D Mert idáig egy kumma szót nem értettem az egészből, amit magyarázott az elején, persze törökül. De vicces volt, mindenki meglepődött, de a tanár speciel örült neki, hogy legalább miattam kénytelen lesz mindenki angolul beszélni az órán (egyébként is angolul folyik), csak hát ugye akarva-akaratlanul elkezdenek törökül beszélni, mert az jóval egyszerűbb nekik. Na de majd megzabolázom a csoportot :D
A szerdai órát már más erasmusosok is felvették, ez az úgynevezett Special Interest in Tourism....na hát gondoltam magamban, mikor olvastam az órákat, hogy ez biztos valami hülyeség lesz, először nem is akartam felvenni, aztán már a második variáláskor mondtam, hogy egye fene, csak vegyük már fel normálisan a tárgyakat. Aztán kellemesen csalódtam, mert idáig ez tűnik a legérdekesebbnek. Előadást kell csinálni novemberig, kettesével lettünk beosztva. Én először egy lányt kaptam párnak, de hát szegény nem beszélt angolul, én meg mondtam a tanárnak, hogy osszon be olyan mellé, aki tud angolul, mert tökre felidegesített ....jó, tudom, nem beszélhet mindenki nyelveket, de ha felveszi ezt az órát, legalább alapfokon beszélhetne, de még az sem...és akkor mikor mondta a tanár, hogy válasszon mindenki egy turizmus fajtát (pl. egészségturizmus) én próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez milyen jó lesz, mert hogy Magyarországon is, meg Törökországban is rengeteg a gyógyvíz, és hogy ez érdekes téma lenne. Persze hiába mondtam bármit is, bárhogy, nem értette, és sajnos kicsit kiakasztott a lány.....aztán szóltam a tanárnak, hogy ez így nem fog menni, osszon be valaki más mellé ( mert én vele nem vagyok hajlandó dolgozni - persze ezt nem mondtam :D ) akkor már egy olyan srác mellé osztott be, aki legalább beszél angolul :)  Emre-nek hívják, dolgozott már ő is hotelben, hasonló tervei vannak a jövőben, mint nekem. Mesélte, hogy egyik barátja most Budapesten van erasmussal és jövőre ő is szeretne menni, de Lengyelországba. Szóval ennek az órának is jó hangulata volt, leszámítva azt a kis gondot az elején...de megoldódott.

E héten szerdán úgy volt, hogy elmegyünk bulizni. Ahova tartottunk, az a hely már megtelt, mire odaértünk....ezen felbuzdulva elmentünk a belvárosba, beültünk egy helyre és söröztünk meg beszélgettünk. Igen, ÉN IS söröztem....annak ellenére, hogy nem bírom a sört, az ittenit elég könnyen megiszom :D Finomabb nekem, mint az otthoni, nem olyan keserű talán. Aztán sétáltunk még a belvárosban, ettünk kagylót, de mint utólag kiderült, nem nagyon kellett volna, mert másnap Marie is meg én is szarul éreztük magunkat.
Valószínű ez tehette be a kaput....

Holnap barbecue party-ra vagyunk hivatalosak. Elméletileg minden ingyen lesz, nem kell beleadnunk semmit és csak erasmusosokkal ill. az erasmus club török tagjaival fogunk találkozni. A Sapanca tóhoz megyünk majd, úgyhogy remélem jó idő lesz, nem olyan, mint ma, mert ma kivételesen esett. Meg hát ritka unalmas egy nap volt az biztos! :D ilyen még nem volt...remélem nem is lesz!


Most befejezem ezt a bejegyzést, és hogy ígértem, a következő majd Isztambulról szól :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése