Kedd, szerda és csütörtök történései röviden :) (szept. 13.-14.-15.)

Mit ne mondjak, fura volt az első éjszakám. Új ágy, szoba, környezet.....kicsit megviselten ébredtem és még a hátam is megfájdult, mert nem nagyon vagyok hozzászokva a puha matracokhoz és sajnos az enyém elég puha.  Most már aztán semmi gondom, jókat alszom, talán már sikerült hozzászoknom. :)  Na de most inkább arról mesélek, mi történt ebben a három napban.

Kedd:
Gondoltuk, elnézünk az egyetemre, hogy legalább azt tudjuk, merre hány méter, hogyan is megy ez  itt :) Egyből gondunk adódott, mert nem tudtuk igazán merre induljunk, hogy fel tudjunk szállni a "dolmus"-ra. Ami így néz ki:

Megkérdeztünk egy előttünk parkoló hapsit....mivel nagyon nem értettük mit magyaráz törökül, ezen felbuzdulva elfuvarozott minket. Először csak azt hittem, megmutatja, hogy hol a megálló, ahol majd fel kell szállnunk a dolmusra, de végül megértettük, hogy szívesen el is visz minket :) Egy képet azért csináltam sunyiban :D

Az autó nem mondható autónak, sőt, azt hittem le is robbanunk az egyetemre vezető meredek úton, mert kb. 20-tól többel nem bírt menni felfelé :D de vicces volt...meg nagyon jó fej volt a hapsi is...szóval így eljutottunk az egyetemhez. Érdekes egyébként, mert őrök állnak az egyetem kapujánál és mindenkit megkérdeznek, hogy mért is akar belépni a kampusz területére. Még a buszra is felszállnak és végig kérdezik az embereket :D Erről majd elkövetkezendő sulis napjaimkor készítek képet is :) Egyébként hattttttalmas a kampusz területe, rengeteg épülettel, bazi nagy ebédlővel, rálátással a Sapanca tóra.....gyönyörű! De erről is később...
Este pedig Seda (török lakótárs) barátaival találkoztunk és beültünk egy nagyon kellemes helyre, ahol kivi ízű teát ittam na meg persze vizipipáztunk :) Ami azért annyiban eltér a hazaitól, hogy nagyon sokáig lehet szívni, sokáig tart.

 
Szerda:
Nagy nap volt a mai, leginkább Seda, török lakótársnőm életében....szülinapja volt.
Mielőtt elindultunk volna az esti beülős-beszélgetős-ünneplős esténkre Adapazariba(a városközpontot hívják ígym ill. ez a tulajdonneve...eleinte azt hittem magának a városnak van 2 neve,de fel lettem világosítva), szóval készítettem nekik lecsót :) Ízlett mindenkinek, úgyhogy nagy volt az öröm :P

Ezután pedig elindultunk, hogy megünnepeljük Seda szülinapját, ami nagyon jól sikerült, kellemesen telt. Sok embert megismertem, mindenki nagyon aranyos volt, de tényleg, a magyarokat törököknek tekintik, úgyhogy szeretnek minket :D ha megkérdezik, honnan jöttem, csak annyit mondok: madzsarisztán :D (törökül leírva: Macaristan) szóval nem áll messze a "magyar" szótól :) (ez sem) ennek mindenki megörül, és elkönyveli, hogy testvér nép... :) Szóval eddig csak jó tapasztalataim vannak róluk :)

                                                          Ő pedig az est ünnepeltje,Seda

Csütörtök: 

Ellátogattunk ismételten az egyetemre, immáron dolmussal :) Úgy működik, hogy intesz a minibusznak, az megáll egy pillanatra, de már indul is tovább...leülhetsz, szépen nyugodtan előkészítheted a pénzecskédet és később is odanyújthatod a buszvezetőnek, mert hogy közben még a "kasszát" is kezeli. Tőlünk az egyetemig 1 lírába kerül a jegy, annyit kell mondani a sofőrnek, hogy 1 diák, azaz: bir öğrenci  (kiejtve: bir örendzsi).

Majd ismételten szólsz a sofőrnek, ha le akarsz szállni valahol és meg fog neked állni :)

Az egyetemen elintéztük a "lejelentkezést", majd értesítenek, mikor kell mennünk a tartózkodási engedélyért. Seda kicsit körbevezetett minket, találkoztunk egy-két tanárral, bár engem egyik sem fog tanítani, csak a lakótársamat. De ismételten rendesek voltak, ittam kávét, teát, mindent ingyen és bérmentve:) Annyira közvetlenek a tanárok is, hogy hihetetlen, meg lazák. Tegnap még Seda szülinapibuliján ücsörögtünk az egyikkel, ma meg ott ül az íróasztal mögött :) szóval fura...de nagyon tetszik, hogy így állnak hozzá a dolgokhoz. Remélem a turizmus szakon is hasonlóak lesznek :) 

Sok időt eltöltöttünk a kampuszon, utána hazajöttünk, este pedig egy török ismerőssel barangoltunk a belvárosban. Ettünk, ittunk, vízipipáztunk, és persze rengeteget beszélgettünk. Kb. hajnali fél 3-ra értem haza, és nagyon jól éreztem magam. és persze az elmaradhatatlan kép a nem tudom már milyen fajta kebap-ról, de van vmi neve neki...majd megkérdezem megint, mert mindig elfelejtem :D 

  jól néz ki,mi?! :)