Nos: Iznik (latinul Nicea, görögül Nikaia) Törökország nyugati felén, Bursa tartományban fekszik, az azonos nevű körzet központja. Neve az ókori niceai zsinat és kerámiája miatt ismert világszerte. Műemlékekben gazdag, csendes, hangulatos kisváros. i. e. 2500 körül alapították. Ancore vagy Helicore volt az eredeti neve. Nagy Sándor halála után Antogoneia lett a neve az akkori uralkodója után. 325-ben és 787-ben tartották két híres zsinatát. Az előbbi volt az, amelyik gyakorlatilag kidolgozta a ma vallott alapvető keresztény hitnézeteket. Többször is elfoglalták a keresztesek, s 1331-ben vált végleg az Oszmán Birodalom részévé. A 17. században a kerámiakészítés egyik fellegvára.
Tehát egy igen régi és kellemes kis városban jártunk Marie-vel, a francia lakótársammal :)
A reggeli ébredés és készülődés elég sokáig elhúzódott, és bár 11-re már kint voltunk a buszterminálon, csak 12-kor indult busz Iznikbe. Sebaj, megvettük a jegyet, de csak a felét kellett kifizetnünk :P Biztos szimpatikusak voltunk a jegyeladó pasasnak, de mi ezzel csak jól jártunk :D
a jegyünk Adapazari-ból Iznik-be
Míg ott vártunk a busz indulásáig, kimentünk a váróból, mert itt még mindig kánikula van, napok óta és kint legalább járt a levegő. Természetesen nem hagyhattak minket itt sem szó nélkül, egy buszvezető meg is kérdezte, beszélünk-e németül. Mondom hogyne :D Aztán vele társalogtam kicsit, míg el nem indult az ő járata. Mint kiderült, 10 évet élt Németországban, Hanau-ban, ezért beszéli a nyelvet, és tényleg egész jól beszélte :P Aztán egy másik nagyon aranyos kis buszvezető bácsika, aki akár már 60-70 éves is lehet (sajnos elég rossz vagyok, ha meg kell saccolnom, ki hány éves) megkérdezte, kérünk-e teát. Hát hogy a fenébe ne kértünk volna :) Egy telefonjába került és máris jött a teánk :D Természetesen nem fizettünk érte :)
Ez a bácsika volt az :) na meg a buszunk a háttérben
Aztán délben el is indultunk. Kb másfél óra volt az út, de kellemesen telt. Miután leszálltunk a buszról Iznikbe, utunkat egy román kori színházhoz vettünk. Fura volt számomra, hogy abszolúte nem törődnek ezzel a hellyel. Gazos volt, néhol firkákat láttam a köveken, szóval tényleg el volt hanyagolva. Pont azt mondtam Marie-nek, Magyarországon már az alapból fizetős lenne, hogy egyáltalán megnézzük közelebbről. Meg csak törődnénk egy római színházzal....nem?! Mivel Marie történelem szakos Franciaországban, felvilágosított, hogy a törökök nem igazán foglalkoznak más népek emlékhelyeivel, fennmaradt épületeivel, csak a sajátjukéval, így hát ezt sem tartják becsben, hiszen nem török. Érdekes hozzáállás, de hát ilyenek törökök...Egyébként még így is volt egy hangulata a helynek.
Ezután az Iznik Gölü-höz, azaz az Iznik tóhoz mentük...Első pillantásra azt mondanám ez már tenger, de neeem."Csak" egy tó. :) De gyönyörű volt nagyon! Tettünk egy sétát a partján, belemerészkedtünk bokáig, sajnos túl kavicsos volt az alja, úgyhogy csak pár percig élveztük a hideg vizet. Legalább felfrissültünk kicsit.
Ezután elindultunk felfedezni a várost. Rengeteg látnivalója van, (főleg Törökország bizánci korából) annak ellenére, hogy nem egy nagy város. Először azonban kerestünk egy jó kis helyet, hogy megebédeljünk. Természetesen török ételt rendeltünk, jól is laktunk vele és mint mindig, isteni volt. Most már telehassal indulhattunk nézelődni. Legelőször I. Murat Hamam szultán fürdőjét néztük meg. Különösebben nem nyűgözött le a dolog, de érdekes volt. :)
Ezt követően jöttek a dzsámik :)
Haci Özbek Dzsámija Esrefzade Dzsámi
Szulejmán Pasa Medreszéje
Mahmut Celebi Dzsámi
Kutubuttin Dzsámija és a Múzeum
A zöld dzsámi....azért nevezik így, mert zöld a minaret
Hatalmasat sétáltunk a városban, míg ezeket mind végigjártuk. Ebbe a zöld mecsetbe természetesen bementünk, mert ez híres turista látványosság. Remélem láttátok a képet is, hogy néztem ki :) Facebookra feltettem, ott megtaláljátok....szerintem olyan vagyok mint egy cigány asszony :D A kendővel meg szoknyával...Természetesen nem maradhatott el az sem, hogy valamit ne vettem volna. Mivel (tudjátok) fülbevaló imádó vagyok, hát azt vettem :) Természetesen egy olyan mintázatot választottam, ami Iznik-re jellemző.
Még ellátogattunk a Lefkei kapuhoz, azért elég jól megmaradtak a várost egykoron körülvevő falak ill. kapuk. Emögött egy temetőt találtunk, hát gondoltuk, megnézzük, milyen egy török temető. Igazából hasonlít a magyar stílushoz, bár voltak olyan sírkövek, amikre ráírták, miben hunyt el az illető.
Ezután elballagtunk a buszállomásra, ahol még 3an megkérdezték, honnan jöttünk. Meg is invitált egy horgász, ha legközelebb arra járunk, szóljuk be az üzletébe, és hoz nekünk halat :D :D :D
Végül megérkezett a buszunk, fél 8kor indultunk vissza Sakarya-ba. Jól elfáradtunk, egész nap mentünk, ráadásul 35 fok volt. Ennek ellenére volt egy nagyon jó napunk, és megérte ellátogatni ebbe a kis városba.
Ma már vasárnap van. Holnap kezdődik elméletileg a tanítás az egyetemen. Igazából nem tudom még, pontosan hogy lesznek az óráim. Holnap megkeresek egy tanárt, aki remélem, majd segít nekem eligazodni.
Kíváncsi vagyok már, milyen lesz itt órákra járni, milyenek lesznek a tanárok, a diákok, az erasmusosok....szóval minden! :) Remélem veletek minden rendben van, vigyázzatok magatokra, én is igyekszem! Sok puszi Sakarya-ból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése