1. nap: repülőút Istambulba, érkezés Sakarya-ba

Nos igen....nem gondoltam, hogy teljesen zökkenő mentes lesz az odaút, de azt sem hogy majdnem lekésem a gépemet...annak ellenére, hogy 1 órát ácsorogtunk a terminálon arra várva, mikor írják ki, hogy melyik pultnál lehet becsekkolni, majdnem sikerült itthon maradnom. Természetesen elkísért az én kis családom összes tagja, már-már azon poénkodtunk, hogy lehet nem indul a gép (vagy csak késéssel), amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az isztambuli járatot leszedték az induló járatok közül. Na, egyből rohanás, érdeklődés, kérdezősködés, míg végül az egyik "malev"-os pultnál sikerült becsekkolnom, ám azzal riogattak, hogy lehet a csomagom már nem ezzel a járattal érkezik meg, mert már lezárták a kapukat....kb fél óra volt az indulásig. Ebben csak az a szép, hogy nem tájékoztatják normálisan az embert, nem szívhatom ki a kisujjamból, hol kell becsekkolnom...na mindegy....Gyorsan kiosztottam 2 puszit mindenkinek, hosszabb búcsúzkodásra így nem nagyon jutott idő. Szó szerint rohantam az átvizsgáló kapuhoz, onnan az útlevél ellenőrzéshez, utána pedig a B4-es kapuhoz. Végül odaértem a kapuhoz, ahol már a másik erasmusos magyar lány is várt. Most már csak azon kellett izgulnom, hogy a csomagom is elérje a repülőt. :) Ám nagy szerencsém volt, pont akkor hoztak mg 3 feladandó bőröndöt, amikor épp szálltunk be a gépbe. Pont megláttam az enyémet, úgyhogy nagyon boldog voltam... kezdeti akadályok leküzdve :D

A repülőút gyönyörű volt, nem is tartott sokáig, hamar eltelt az idő a szendvics majszolással,olvasással, kávéiszogatással na meg nézelődéssel...gyönyörű hegyeket, nah meg persze vizet láttam onnan nagyon magasról :) mint például ez:

Aztán megérkeztünk Isztambulba :)

Minden ki van szépen táblázva, hamar megtaláltuk a metrót, ami inkább hasonlít egy otthoni villamoshoz, mert alig megy a föld alatt :) De nagyon modern volt. Ahogy a buszok is...10 megállót mentünk a metróval, az "otogar"-ig (autóbusz pályaudvar). Itt egyből lecsaptak ránk. Egy jól öltözött fiatalember (valószínű az ottani cégek egyik embere volt) megkérdezte hova szeretnénk utazni, mondtuk, hogy Sakarya (Adapazari) lenne az uticél. Egyből invitált, hogy csak kövessük őt...még a csomagomat is hozta. Elvitt minket a VIB nevezetű utazási irodához, ahol megválthattunk a jegyünket. 19 török lírát fizettünk, 157 km-ért és nagy meglepetésünkre vizet, kávét és még kis sütit is kaptunk az úton. Arról nem is beszélve, hogy mindenki előtt volt egy kis képernyő, amin vagy zenét lehetett hallgatni, vagy tv-t nézni és kaptunk hozzá egy fejhallgatót.
Sajnos erről képet nem készítettem, ez már egy másik buszon volt, Iznik felé, itt is volt kiszolgálás, csak képernyő nem :) De ennek ellenére ez is tetszett :)

Sakarya-ban már vártak rám, kijött elém a török lány, akinek az albérletében élek, meg a francia lány lakótársam is. Szóval nagyon rendesek voltak, később őket is bemutatom majd :)
Hazavánszorogtunk a nagy pakkjaimmal, elfoglaltam a kis szobámat, majd elmentünk enni, mert már mindenki éhes volt. Természetesen török ételt rendeltünk, mert hát első vacsoránk, ez így dukál :)
Tádáááám, ez lenne a "lahmacun" :) isteni! ;)

Természetesen elfogyasztottuk utána a kis teánkat és tele is volt a pocak :)
Rengeteg mindenről beszélgettünk, többek között a török kávéról is, amit aztán hazaérkezés után el is készített nekünk a török lány lakótársam. Kb. este 10-11 óra körül meg is sikerült inni, így nem aludtam hajnal 2-ig, de nagyon finom volt.
Íme, ő lenne Seda, a török lány, és a legelső török kávém az esti órákban :)